T´DOOR: T´dhoreau (Egy Kis Regény Pillanatnyi Vége)

  • 1999. március 25.

Könyv

(Egy Kis Regény Pillanatnyi Vége)

Kis MaNcs-regényem úgy õsz óta, ugye, fõleg ennyi-annyi bizonytalankodás után, hogy Hertie halálának bizonyosságát (veréb!) feldolgozhatta, újabb szakaszába lépett ott, és a nap bizonyos szakaiban (a napéban!) elõ-elõ akarná vetíteni befejezésének jogosultságát, ám mindenképp igényel valami kirándulást... ha nem is a Concord városából (Egyetértés; ma, itt) a Walden-tóhoz, de legalább egy kis hajókázást a Concord és Merrimack folyón. (Ne Merri McDonalds´-ra gondoljunk; amiképpen semmi kikezdési szándéka nem volt nevezett csekély regénynek.) (Most látom csak, hogy regény.) (Nem igazi, persze, regénynek.) Csak utat tükröz, lásd Stendhal, ha jól írom a nevét.

Mûveltségi igényemet nem, hiányaimat mutatja (tükrözi!) inkább, hogy könyvekkel kezdtem foglalkozni, feltéve a kérdést, miért jó nekem, mire kell nekem... Ez-Meg-Az. Thoreau. Megjegyzem, olvasom a könyvben: Némethonott érvényesült a Nagy Zöld állítólag a legkésõbben. (Felõlem. Bánom én Némethont.) Pedig idejekorán le vala fordítva. Csak ami nem, az nem. De a skót szupergéniusz, "Jekyll-Hyde R. L. Stevenson" meg (nem Henry Hyde atyja!) egyszerûen nyámnyilának nevezte a Walden atyját, ezer madártörténet és a Pé. Engedet. Nyil. Megfogalmazóját, villódzóan sokféle mindenféle alkotóját, kezdeményezõjét... de errõl mindjárt. (Melõzzük M. L. King jr. és más péjogiak nyilatkozatait: sokat jelentett nekik a Mester. Ez nekem nem közömbös, de nem fér ide.)

- Megjegyzem a két folyón esett utazás is egy mûve Henry D. T.-nak. -

Mármost ahogy egy (nem igazi) kis regényt ír az ember, fõleg, hogy kiderül ez (a regénydolog), sok minden gondolat jön elõ. Egyrészt: panasz esik a hatékonyság (részben a globalizáció - hahh! - okozta) csekély mivoltára, sõt csapdájára, s ezzel nagyon is értek. (Nem csak "egyet", többet is, fõleg ezen, nem annyira akkor már csak ezzel.) Értek én ezzel (a szóból): mi a francnak hatékonykodni, ha nem lehet (lásd József Attila, a szegények - Dosztojevszk.: megszomorítottak és megalázottak; Villon: seggem mily nehéz etc. - szívébe kell rágni, borjúszájként, vigaszul, nem kell hõsnek lenni, ha nem lehet; s ki akar közel e tájon hõs lenni? ld. Balkán, Eurázsia). Csapda a hatékonykodás, mert csak bebalhézol magadnak valamit, bebillentesz egyet repetául, mint a kis Olivér, mikor kétszer kért, mondom, enednek. (Én, self.) S ebbõl több mindenek erednek. Hát ne.

Ahogy az est leszáll, oly nyugalom is rám (száll), hogy minden hatékonyságomat visszavonni készülök. Van jobb dolgom a hatékonykodásnál. Van például konkrét dógom. Szinte egy Van Dógen vagyok. Ha nem is egy T´dhoreau, a cím kicsit felleng, fellengett oda (egyet), de már hagyjuk.

Nem, nem. Ha én a Van Dógom állapotban vagyok, mint pl. "a mûfordítós 1965-1988" állagában, édeskevésre nézem a Merrimack partját, Concord városát, csak Baudelaire felhõit és a szép zöld szegélyeket nézem, és a (most fordítok ilyet épp) buraként a világra boruló, borúként a tájra buráló halványkék augusztusi ég alatt együtt kiáltom a dolgokkal, hatékonyságtól és engedetlenségtõl távoli, néma szívvel, senki iránt, aki oly ember, hogy nekem nincs konkrét Van Dógom vele, semmit nem érzõ szívvel, hatékonyságtalannal, íme azt fordítom, s a fordítás a d...a Van Dógom, azt, hogy eme boruló bura alatt mintha mindennek rendeltetése volna, semmi se lenne körülbelül, semmi csak úgy... lásd Paul Klee, nicht von ungefähr... de ez teljes TD-horror, ez a mondat, jóllehet olvasok a lapokban az enyémeknél hosszabbakat.

Ezt hagytam abba: van nekem a Van Dógom profi állapot, s akkor mint a jobb kerékpárosok... kitartóan. De engem rém idegesít, ha zászlókat lengetnek be (újsághírek, tévé), kulacsokat dobálnak (telefon, levelezés), leszûkítik az utat a hegyre fel a dögfáradt kapaszkodó bringásbarom elõtt (utazás, vonat, repülõ, ló), meg minden. Ezeket ne! Ne, hogy törõdni kelljen: hol milyen (összevissza, több szempontú, taktikázós) a kritika (terjedelem etc.), hogy egyenlõnek kell lennie, kinek mi jár... nem folytatom. Nem hatékonyságomról, nem is annyira magamról van szó, illetve az idegesít, ha rólam, ha Van Dógom, és akkor még mindenféle kell, például Németország, Frank stb., némely kifelejtések, hatékonytalanabbá tételek után etc. Listás versenyek (ló). Íme szegény jó Frank.

Mindez engem alkonyórán nem idegesít. Mert a helyzet, ezt olvasom ki Thoreau-könyvembõl, nekem kb. reménytelen. Lásd a 10 legnagyobb magyar "ad notam" egyikét, a Víg-Méhes-féle "Ez a ház is ledõlhet"-et. Nekem aztán egyre megy, senkit se bántok, de engem is hagyjon mindenki békén, aki érezheti, hogy nekem nem vele van a Van Dógom, viszont életem-halálom és teljes ráfigyelésem és pedáltaposásom és -ha van -invencióm, ld. ötlet és hûség a fordításban és írásban, akiknek dolgozom, akikkel együtt van az én Van Dógom. Nem "hatékonyságról" van szó, nem "valahol", hanem megcsinálandó cuccról (könyvrõl pl.).

Fényességgel látja behúzott függönye mögül is e sorok írója, mekkorát füttyentett õ a világra a hajdani Mûfordítói Korszakban. Bár megvolt a véleménye. ISBN, mindazonáltal s fõleg.

A helyzete pedig ezért (Thoreau-val szólva, mindjárt) reménytelen a bármikori külvilágban: tessék: nyolcévesen elkezdett prózát írni, hogy helyesírni sem tudott... nem merte a világnak bevallani, verseket firkál... valahogy elvergõdött 1968-ra, harmincéves háborúja után, az elsõ kötetéig, 35-re a másodikig. Innen: rajz, esszé és fordítás, fordítás... igazi regények, ha bûnügyiek is, ha hosszadalmasak is (Nat Roid). A festõkrõl írt versei, dolgozatai; a Koala Kártyabajnokság és a gombfoci... s milyen nehéz volt bevallani-merni! Aztán a madarak, kilépés egy másik faj "felé". (Átlépni lehetetlen.) A mellettünk felfoghatatlanul (Remarque: a legszáguldóbb botrány és rémálom úgy helyben... a Másik Lény, az Állat, akirõl annyit se tudunk, mint a halottakról, holott egy világ mind, egy Világ... jó, hagyjuk az expresszionizmust) élõkrõl. Halálaik. Utazás. A lovak. Egy madár visszahozza: csak vele, csak itthon. S megjön, hogy Van Dógom. Hány fokozat. Ki követte? Nem inkább a címkéiket csak, ha?

Jó, ki törõdik a másikával? De akkor kritikai kimerevítést, meghatározósdikat, arányításokat sem kell privilegizált helyzetekbõl játszani. Nem kérünk belõle. Mit mond Thoreau? "Vannak, akiknek élete: törekvés egyre valami magasabb létfok felé... és az ilyen embereket csak akkor nem értik teljesen félre, ha õket minden metamorfózisukon át követik" (ha változásaik valamennyijével foglalkoznak stb.). Mivel ez elérhetetlen (lásd az állat bundájában rejtõzõ másik élet), rendben, ne kívánjuk. De engedtessék meg a kézbõl kontra arra, hogy bárki bárkit, ily embert, sorsalakítóan meg tud ítélni, beleszólólag.

Nem követte a fokozatokat, nem tudja, kirõl és mirõl beszél. Vagy valamit nagyon is akar.

Ezt én, szegény jó Frank, például, 1998 kora-kora tavasza óta "hajtom" magamban, mondom; és egyszerûen annyit nem lehet megbeszélni soha és sehol, hogy a T´DOOR nevû ló ezen és ezen a versenyen nem indul. Könnyû a Mohammed sejknek (Dubai), õ ilyenkor egyszerûen sejkileg engedetlen. Én kleeileg és egyébileg "engedelmes" vagyok, eleget fogok tenni adott esetben bizonyos elbánásoknak. (Csak már tudnám, miknek.)

Mindegy, az egész nem ért ennyit.

BEF.!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.