Tandoor: Hétvégi hétágra hét

publikálva
1996/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hurrás. Itt is van ilyen, most is van, Angliában és 1996 őszén. Az eredeti helyszín: Ascot, nem az a bizonyos Királyi Nagyhét, ahol Leopold Bloom is fogadott (és nyert), hanem "csak egy amolyan" hétvége, igaz, úgy hívják, Ascot Festival (fesztivvll, ahogy kedvenc német ajkú bemondóim kimondják, igaz, itt is dívik elit közvetítőkörökben, hogy longsamp v. loongsaam; én meg kötekedő kedvemben vagyok, mert kelletlen vagyok, és ilyenkor semmit se kéne tenni, passzívan aktívnak lenni). A nemzeti lottójáték, a bukmékerek (fogadóirodások) féltek ilyesmitől, betett kicsit a lóversenynek, erre 1. betettek az irodákba egy-egy játékautomatát, 2. ahogy a mi Kellér Andorunk mondta, a helyzet reménytelen volt, csak a lóverseny segíthetett, itt arra jöttek rá, a lóversenyen csak a lóverseny segíthetett, hát jött a Frenkí Boj ascoti hétvégi hetese.

Hurrás. Itt is van ilyen, most is van, Angliában és 1996 őszén. Az eredeti helyszín: Ascot, nem az a bizonyos Királyi Nagyhét, ahol Leopold Bloom is fogadott (és nyert), hanem "csak egy amolyan" hétvége, igaz, úgy hívják, Ascot Festival (fesztivvll, ahogy kedvenc német ajkú bemondóim kimondják, igaz, itt is dívik elit közvetítőkörökben, hogy longsamp v. loongsaam; én meg kötekedő kedvemben vagyok, mert kelletlen vagyok, és ilyenkor semmit se kéne tenni, passzívan aktívnak lenni). A nemzeti lottójáték, a bukmékerek (fogadóirodások) féltek ilyesmitől, betett kicsit a lóversenynek, erre 1. betettek az irodákba egy-egy játékautomatát, 2. ahogy a mi Kellér Andorunk mondta, a helyzet reménytelen volt, csak a lóverseny segíthetett, itt arra jöttek rá, a lóversenyen csak a lóverseny segíthetett, hát jött a Frenkí Boj ascoti hétvégi hetese.

A Frenkí Boy, azaz csak "a Frankie", itten, az a Llanfranco Dettori, akinek én itt vagy a fotóját mellékelem (mint Rákosi elvtárs egykor, vagy - nem akarok megsérteni senkit, ki és mi... annyit szerepel a fotója a szaklapokban s másutt), akinek, mondom, vagy mellékelem a fotóját. Nem mondom, kedvelem-e őt vagy sem; azt se mondom, kedvelem-e magam (semmi közünk egymáshoz, hála az égnek!), ha olyan lelkesnek látszom (lelkesnek vagyok, ha szabad így mondanom), ám most semmi szóvicc nem lesz, ez egy olyan kelletlen vasárnap délután, amilyen csak egy ilyen tud lenni, és az embernek a kamaszkorában volt neki ilyen (sok vasárnap délután).

Ha belehalok sem növök fel?

De itt a vicc nem én vagyok (nem az enyém az), hanem (de borús kinn!) az, hogy múltkorján próbálhattam itt a Hetedik (Seven) című filmről írni, és erre bejött ugyanitt, Londonban, ahol ezt a mozicsíkot elhúzták előttem még a télen, bejött ez a hét győzelme a Dettorinak (Frankie, ahogy az én idegesítésemre mondják, de hát másokat is emlegetnek a keresztnevükön, csak az embert mindig akkor idegesíti ez, ha az az illető idegesíti - aki mondja, akit ekképp emlegetnek).

Talán sosem volt ehhez fogható sikere senkinek még az angol lópályákon. Hogy lenyerje az egész versenynapot. A Hetedik már poszter alakban is megvan (a Sporting Life címlapját csinálták fel azzá), minden lófórum csapjából Frankie csorog, és Frankie azóta is nyert pár pompásat, és két éven át volt angol champion, az idén vette vissza ezt az öregzsoké Pat Eddery stb. Azóta a "frankie" szó ige is lett: "Martin Pipe megpróbál edzői frankie-t csinálni Exeterben", értsd, az ottani akadálypályán hat futamból hatot nyerni az általa edzett lovakkal (ötös lett belőle).

Embertelen, mekkorákat nyertek emberek az ascoti Dettori-héten. 800 000 és 500 000 fontokat. Hogyan? Halmazati fogadással, kombinációkkal. Mennyiért? Öt-tíz fontokért, annyiért se. Egyszerűen Dettorit játszottak, éspedig hetet, s kész. Egy vicces cikk is volt: válóok-e Frankie? Mert a szakíró férj csak veszít, veszít, a nej meg felfirkantja: Wall Street, D-Akármi, Mark of Esteem, Mittudommi, Fatefully, Satöbbi, Fujiyama Crest (nincs kedvem előszedni a múlt vasárnapi sportlapot a pontos nevekért, elfelejtettem, elfele lejtek), és nyert 78 679 fontot.

30 milliót vesztettek a bukmékerek "Frankie-n". Ó, a szegények, sápítozik gúnyolódva a sajtó. Óriási reklám a lovinak. Egyébként Frankie "amerikaias" stílusban lovagol, átöleli szinte a ló nyakát, győzelmei után gyakran kiemelkedik a nyeregből, pálcáját a magasba lendíti, majd - néha - a légbe szökkenve pottyan földre ruganyosan a nyeregből, ennek a gesztusnak is van neve. Persze, szíve joga. Zseniális lovas, ha van ilyen, és az sem biztos, hogy azon múlik a java, milyen lovat adnak alája.

Egyébként ilyen viccek vannak még (a lóügyben benne az élet!): Gérard Mossé francia zsokét kidobta addigi pártfogója (Hong Kong), mint az idén Damon Hill autóst. Csak - mely difi, írja a szaklap - Mossé az Aga Khan zsokéja lett, ez Európa legjobb lovas állása, állítja Mossé (avval együtt sem nyerte meg az Arc de Triomphe-ot, az a csodás Helissióé lett!, egy spanyol nem-akárki tulajdona a ló), nem egy "Arrows-osztályú társulathoz" volt kénytelen elszegődni. Dettori főleg a dubai sejk állományát lovagolja, az övék s a japánoké lassan "fél Európa" így. A bűvös (nem rémtörténetes) Ascoti Hét a tulajoknak valami 400-500 000 fontot dobott, ebből (igaz lehet?) 4% a zsokéé, egyáltalán nem horribilis összeg a 15-16 000 font Frankie-nek. Egy-egy championzsoké olyan 2,5 millió font díjat keres össze egy évben (a tulajoknak), de igen sokan csak 60-80 000 fontot stb., ld. 4%. De nyilván más pénzek is vannak.

Erkölcsök, kételyek: az egyik legnagyobb angliai tréner most istállózsokét cserél. Az idei champion búcsúzik. Az akadálypályákon az ilyen csere gyakoribb. Ott a zsokééletkor is rövidebb, töméntelen a törés-zúzódás. Mármost a nagy tréner búcsúzó nagy zsokéja "eltaktikázza" a versenyt a nagy tréner lovával. A leendő zsoké eltaktikázza a másik tréner lovának versenyét (akitől ezzel aztán ő búcsúzik, tuti). Véletlenek?

Vannak véletlenek. John Reid tegnap az Arc de Triomphe hétvége első napján Párizsban megnyert egy versenyt - de elóvták tőle (joggal): pálcájával akadályozta vetélytársát (lovát - megengedetten - ütlegelve). Ma a főversenyen lova a lábát törte, Reidet hordányon vitték le. Erre a következő futamot - érvényesen, másik zsokéval - megnyerte szegény Reid lova, Donna Viola, 1994-ben nekem egy jó kis helyezési-pénzre fölfedezettem; a sportlapok igen sokszor adnak nagyon tisztességes, izgalmas tanácsokat, meredek ötleteket; de nekem az utcát járva is támadnak efféléim: pl. egy SWEENEY feliratú teherautót látok, az életbe´ se addig, hát du. a versenyen egy Sweeney nevű zsoké visz egy lovat, 26 induló van, Marsh Marigold (Sweeney!) jó esélyű, de csak 7/1, azaz hétszeres pénzt lehet nyerni rajta; ki nem játssza meg? Tandoor; ki nem meri a Nemes Dánt megjátszani? Tandoor; ki hagyja ki a... ne is folytassuk, Helissiót is kihagytam, pedig Aliz és Éliás miatt is jó lett vón, meg mert mint ló is jó. Hát hagyom abba, avval, hogy kedvetlen voltam, de most, hogy ezt írtam, feltámadt a kedvem, aztán megint lelohad, mert látom, milyen kevés fért bele ebbe. Annyira kedvetlen voltam ma du., hogy (viccem) nem az, hogy nem játszottam volna, de ha odahívnak a kasszához, hogy pénzt kapok "csak úgy", akkor is beintettem vón: "nem, köszönöm". Na ja, utolsó nap Londonban; jönnek otthon "eléggé pergő" napok, beteges az ilyen hirtelen váltakozósdi, nincs hogyan élni, ilyen kedvetlenül halunk is meg?, vagy nyomorultul kapkodva, mint tegnap, amikor még egy Samu nevű lóval megmentettem, amit a Sweeneyvel hétágra meg lehetett volna csinálni, na, nem százezrekért, de 10-20-50-70 fontra? Mindegy, én a 41 font 72 pennymmel elégedett vagyok, s így hagytam abba; gyere, gálya. Van egy ilyen ló, csak azért mondom: Come On Galleon.

És nem! Hát így higgyen bárki nekem. Ma olvasom (spendíroztam 0,85 fontot a Sporting Life-ra), John Reid felkelt hordágyáról, Donna Viola nyergébe szállt, ő volt a nyerő. Ennyit a híresztelésekről.

Helissio egyébként, olvasom ezt is (de sejtettem!), a verseny sok évtizedes történetének egyik legnagyszerűbb győzelmét mívelte! A csoda-emlékű Sea-Bird sem nyert nagyobb előnnyel, Alleged (másik legenda-ló) vezetett csak így szinte végig. És a zsoké, Olivier Peslier már kétszáz méterrel a cél előtt, a nyeregből kiemelkedve, lengetve ünnepelt. (Frankie-t az utolsó helyre utasította.) A vert mezőnyben volt az angol és az ír Derby győztese is (Shaamit, Zagreb). Borús hétfő van, de jó a kedvem. Marad a kérdés: hogyan is halunk meg...?!

publikálva
1996/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...