Bizonyos körökben a "techno" szinte szitokszó, pedig igazából csak egy zenei stílust jelent, mely ráadásul az elektronikus zenei irányzatok közül az egyik legrégebbi és leginkább megtermékenyítő hatású. Ám Magyarországon a tipikusan sznob zenehallgató, még ha egyébként szereti is az elektronikát, a technót buta zenének nevezi, és afféle "grizzlyvonzó" gagyiságként sajnálja le.De kik is azok a "grizzlyk"? A vérbeli grizzly nagydarab és kopasz, izmos és agresszív, de hogy ezen tulajdonságait mindenki észrevegye, tánc közben előszeretettel lökdösődik és köt bele bárkibe akár azért is, mert az eleresztett egy szerény "bocsesz"-t, miután véletlenül elment mellette. Természetesen az ilyen grizzly igazán ritka, legalább annyira, mint Kanadában a névadó mackófajta. Túlnyomó többségükkel akár ismeretlenül is remekül el lehet szórakozni, folyamatosan pezsgőztetik meg hátba veregetik az embert.
Mindazonáltal a
"grizzlypara"
bevonult a hazai partikultúra frazeológiájába. És hogy ezt éppen a technónál taglaljuk, annak az oka az, hogy azokon a partikon, melyeken több helyszínen egészen eltérő stílusban szól a zene, a techno kihagyhatatlan. A grizzlykérdéshez Varga Dávid, a hazai technoszcéna vezető lapjának, a Freee Magazinnak a munkatársa annyit tesz hozzá, hogy ez is bizonyítja: a techno a drum´n´bass-szel ellentétben nem elitista műfaj.
A filozófiai-intellektuális háttérről a műfaj hazai szereplői eltérően vélekednek. A freeesek szerint talán ez az egyetlen, melyet nem fertőzött meg a gondolatiság, az egész csakis a zenéről szól. Bernáthy Sándor, a stílus egyik hazai úttörője is hasonlóan gondolja: "a műfaj annyira nyitott, hogy akár még ideológiát is bele lehet vinni, bár talán jobb, ha nem." A letisztult, kemény és absztrakt minimáltechnóban utazó Dork&Kozma, a legendás frankhegyi partik szervezője azonban "intellektuális technónak" nevezi irányzatát. A széles körű képző- és iparművészeti tevékenységet is folytató művészpáros dj-tagja, Berkes Dóra, azaz dj Dork a tízéves berlini technokultuszklubban, a Tresorban is többször lépett fel nagy sikerrel.
A "techno" kifejezés kettős értelmű: egyrészt az összes elektronikus zenei irányzatra értjük (bár ezt sokan hibás terminológiának tartják), másrészt a hetvenes években Detroitban kialakult önálló stílusra. A hetvenesek végén, a nyolcvanasok elején a klasszikus amerikai iparvárosnak számító Detroitot elérte az információs robbanás okozta munkanélküliség és szegénység, melynek közegében az egyszerű technikai eszközöket igénylő techno kedvező táptalajra talált.
Az alapot a hetvenes évek diszkó- és funkzenéjének súlyos és egyhangú négynegyedes üteme jelenti, ahol az ütemek "időbeli távolsága" egymástól kicsi és egyenlő. Detroitban ennek erejét és hatását ismerte fel Juan Atkins, Kevin Saunderson és talán főleg Derrick May. Utóbbi az
ősi kultúrák
megtisztító táncélményét akarta a modern korba átültetni - nem kevés sikerrel, hiszen az összes technoid zene máig erre a transzra épít, amikor nehéz ütemeivel egyedül táncoltatja meg a partizót. A kizárólag gépi megoldásokban és minimalista zenei szárazságban gondolkozó ősapák találmányára azonnal rábukott a posztmodern eklektikától megundorodó zenészvilág. Detroit manapság is az egyik technofővárosnak számít (Berlin és London mellett): az alapítók generációja után második, harmadik, sőt - mostanság - negyedik, ötödik generációt is kitermelt. S nem utolsósorban: kialakította a szintén máig ható terjesztési modellt, a kicsi, független, "földalatti" kiadók egész hálózatát, ami az egész elektronikus zenei világ egyik legfőbb erősségét jelenti azzal, hogy nem pénzéhes multik kezébe adja a zenekiadást.
Azóta természetesen a technónak (amellett, hogy majd´ az öszszes stílusra hatott, illetve a négynegyeddel nem egynek alapot is adott) is több alirányzata nőtt fel. A tech-house-ban természetesen a house-zal lett összeházasítva, a detroiti-chicagói techno pedig talán máig a legprogresszívebb. Egyesek szerint van olyan is, hogy funkytechno, ám ezt például Bernáthy Sándor cáfolja. Sőt (dj) Budai (Imre) szerint, aki most készül kiadni negyedik mixlemezét és Egoist Records néven megalapítani a második magyar technokiadót, a monstretechnót is le lehet írni, körülbelül így: durva basszusok, hihetetlen gyorsaság, hangorgia és menetelés. Létezik még experimentális techno, mentális techno, a velejéig detroiti-chicagói gettotech (mely hazánkban a Dork&Kozma két évvel ezelőtti, nagytétényi Ruhagyár 414 partiján mutatkozott be, ám azóta itthon inkább a Tilos Rádió Minimalheadz formációja interpretálja, amely korábban szintén technoelkötelezettségű volt, ám mára inkább az elektro felé fordult) és a már említett minimáltechno. Mindenesetre "az európai techno >>hallgatóbarátabb>megfogható<< zenei elem, mint az amerikaiban" - teszi hozzá rövid alirányzatmustránkhoz Varga Dávid, aki azt is kiemeli, hogy mivel a techno sokkal kevésbé "összerakott", mint más zenék, a dj-knek itt nagyobb a szerepük: a keverő segítségével sokkal több lehetőségük nyílik mixtudásuk csillogtatására, ami azonban nem öncélú bűvészkedés, hanem valódi alkotótevékenység.
A magyar
technoélet markáns, bár mostanára - elmondása szerint a Lovebarikádnak Tarlós István által az 1998-as Szigetről való kiebrudalása óta - kicsit háttérbe szorult szereplője az ötvenes éveiben járó Bernáthy Sándor (korábban többek között az A. E. Bizottság tagja, képzőművész-zenész). Klubja, az óbudai Supersonic Technicum áprilisban lesz négyéves; itt következetesen technopartikat tartanak hétről hétre, rendszeres fellépőkkel és a mondhatni rezidens dj Gregával. Bernáthy Sándor huszonéves fiával, Bernáthy Zsigmonddal közös liveactje, a Bernáth/y & Son pedig az egyetlen magyar formáció, amely maga állítja elő a zenét. "Amit mi egy partin csinálunk, az egyszeri és megismételhetetlen. Nem rögzítjük, és nem adjuk ki, kicsit a dzsesszzenészekhez hasonlítunk. Csak bizonyos alapok vannak meg, melyeket a helyszínen improvizálva egészítünk ki plusz zenei tartalmakkal."
Szintén hangsúlyos a stílus a tavaly ősszel a Fáklya Klub utódjaként megnyílt Üllői úti Kashmir Undergroundban. Az itteni I Love Techno sorozat havonta magyar lemezlovasokat vonultat fel - mondja dj UFI, a klub és partisorozat egyik dj-je és szervezője. Az M47 nevű sárándi klub és az egész északkelet-magyarországi "technorégió" pedig az újra való nyitottságáról híres. A www.soundhead.hu címen elérhető webzine az acidtől a jungle-ig szinte minden elektronikus irányzatot felölel, ám a legtöbb anyagot a technóról adják. Partiszervezésben talán a Deadcode csapat a vezető manapság Magyarországon. Hyperspace nevű sorozatuk hat éve Sopronból indult, és rövid idő alatt irányzatgyűjtő eseménnyé nőtte ki magát. Bernáthyék számos külföldi szereplése és dj Dork berlini sikerei mellett vezető lemezlovasaik, dj Hot X és Igor Do´Urden ausztriai, szlovákiai és szlovéniai fellépései jelentik a hazai technoszcéna nemzetközi eredményeit. Ezek meglehetősen mérsékeltek, legalábbis a Mennyek kapui - Az elektronikus zene évtizede című könyv szerint: a külföldi fellépés a techno-dj-k számára szinte elérhetetlen vágyálom maradt (ellentétben a hazai drum´n´bass legjobbjaival).
Zubor Tamás
Equator 2002
Március 29-én a budapesti Home (III. kerület, Külső Bécsi út), 31-én pedig a sárospataki Highlander Club abban a megtiszteltetésben részesül, hogy az Equator-turné magyarországi állomásának helyszíne lehet. A hasonnevű kiadó három művészének hazai fellépését a Freee Magazin szervezi. Külön-külön jártak már nálunk, de így együtt olyan triót alkotnak, amelynek hallatán felszisszennek - hogy a szabadidősport-sajtó nyelvén fejezzük ki magunkat - a műfaj szerelmesei.
Az Equator label tulajdonosáról, Gayle Sanról (www.gayle-san.com) akár azt is írhatnánk: másfél évtizede egyszerű szingapúri leányzó volt, majd minden átmenet nélkül a világ technoéletének egyik meghatározó figurája lett. Nem engedünk azonban a kísértésnek, ezennel beismerjük, volt néhány kevésbé dicsőséges, dj-kulimunkával eltengetett év az életében. A sztori persze így sem mindennapi, Gayle olyan klubokban pörgette már a lemezeket, mint a detroiti Bionic, a montreali Soma, a New York-i Twilo, a londoni Complex, a frankfurti Omen és a szingapúri Zouk.A különösen innovatív elektronikus zenéiről ismert Justin Berkovi (www.predicaments.com) immár ötödik albumánál tart, igazi specialitása pedig, hogy nem dj-zik, hanem élőben játszik, azaz liveactet ad elő.
Jay Denhamet (www.black-nation.com) elsősorban arról ismerik, hogy ő a Black Nation Records, az egyik legjobb technokiadó alapítója. Sokat elmond, hogy Detroitban tanulta a mesterséget, s a partikon általában három lemezjátszós mutatványnyal szórakoztatja a közönséget. Bizonyára most is ilyennel rukkol majd elő.
- galambos -
