Kiállítás

Terjesztését megtiltom

  • - ts -
  • 2011. december 26.

Könyv

Fenn, a hetedik emeleten, a katalógusok után, ahol az igényléseinket le szoktuk adni, sorakozik kilenc tárló - ennyi az egész kiállítás. Még hozzájuk csaphatjuk azt a szomszéd kettőt is, amit Bibó István centenáriumára töltöttek meg a könyveivel - bár az a szépséges piros-fekete címlapú Összegyűjtött munkái épp nincs itt, amiből az olvasó nép egy kétségkívül kivételes helyzetben lévő csoportja anno azt olvashatta ki, hogy ami itt van, biztosan nem tart örökké. Mindig voltak ilyen olvasói csoportok, s nekik éppúgy emléket állít ez a gyűjtemény, mint a szerencsétlen 20. századnak. A huszadik század összes bűnének. Bár a századelő ma már alig is feldolgozható prüdériája inkább viccesnek, mint bűnösnek hat, mégis bele kell borzongani, hogy prostituáltak vagy bizonyos csöcsök szépírói emlegetése miért volt elég ok indexre vágni egy könyvet. A többin már nem csodálkozunk, egymást váltó rezsimek tették hidegre egymás gondolkodóit, komcsik és nácik osztoznak így a vitrineken - egymást váltva, újra és újra. A helyzet komikuma zárja végül keretbe a díszes társaságot, tán még a dús farok üldözésénél is röhejesebb, amikor a tiltott könyvek között látjuk az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról kiadott színes borítójú albumot. Kicsit arrébb a Beszélő első száma (sajnos hiányoznak mellőle a szamizdatos ellenzék plebejus szárnyának olyan fontos kiadványai, mint a Demokrata, aminek a nevét ma méltatlanok bitorolják).

Kis idő után csak arra vágyik a bámészkodó, hogy ne tárlók, de szabad polcok előtt vigyen az útja.

Országos Széchényi Könyvtár; megtekinthető: január 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.