Kiállítás

Terjesztését megtiltom

  • - ts -
  • 2011. december 26.

Könyv

Fenn, a hetedik emeleten, a katalógusok után, ahol az igényléseinket le szoktuk adni, sorakozik kilenc tárló - ennyi az egész kiállítás. Még hozzájuk csaphatjuk azt a szomszéd kettőt is, amit Bibó István centenáriumára töltöttek meg a könyveivel - bár az a szépséges piros-fekete címlapú Összegyűjtött munkái épp nincs itt, amiből az olvasó nép egy kétségkívül kivételes helyzetben lévő csoportja anno azt olvashatta ki, hogy ami itt van, biztosan nem tart örökké. Mindig voltak ilyen olvasói csoportok, s nekik éppúgy emléket állít ez a gyűjtemény, mint a szerencsétlen 20. századnak. A huszadik század összes bűnének. Bár a századelő ma már alig is feldolgozható prüdériája inkább viccesnek, mint bűnösnek hat, mégis bele kell borzongani, hogy prostituáltak vagy bizonyos csöcsök szépírói emlegetése miért volt elég ok indexre vágni egy könyvet. A többin már nem csodálkozunk, egymást váltó rezsimek tették hidegre egymás gondolkodóit, komcsik és nácik osztoznak így a vitrineken - egymást váltva, újra és újra. A helyzet komikuma zárja végül keretbe a díszes társaságot, tán még a dús farok üldözésénél is röhejesebb, amikor a tiltott könyvek között látjuk az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról kiadott színes borítójú albumot. Kicsit arrébb a Beszélő első száma (sajnos hiányoznak mellőle a szamizdatos ellenzék plebejus szárnyának olyan fontos kiadványai, mint a Demokrata, aminek a nevét ma méltatlanok bitorolják).

Kis idő után csak arra vágyik a bámészkodó, hogy ne tárlók, de szabad polcok előtt vigyen az útja.

Országos Széchényi Könyvtár; megtekinthető: január 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.