Könyv

Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos

  • - kyt -
  • 2014. október 11.

Könyv

Van ez a furcsa műfaj, a szépírói krimi vagy micsoda. A szikkadtságig tömör, a hangulata nem depressziós, de semmiképp sem vidám. Ez itt egy sajátos változat: egyetlenegy, pár oldalon bemutatható brutális bűntett zajlik, mondhatni a szemünk előtt. És az író azt mutatja meg, amit látunk, kizárja, hogy okokra, magyarázatra kérdezzünk.

Aki járatos a mai osztrák irodalomban, nyilván tudja, hogy Glavinic regényeinek száma jóval meghaladja a fél tucatot, és már magyarra is lefordították egy – ennél frissebb – könyvét. Aki nem járatos, az csak örül, hogy milyen jó kezű ez a férfiú, és az erőteljes miliő arra utal, hogy a fordító is. Ha egy könyvesboltban belelapozunk a könyvbe, kétféle cselekménybe futhatunk bele. Vagy egy teljesen banális történetbe (egy pár meglátogatja vidéken élő barátait, és ráérősen múlatják az időt), vagy egy zavarba ejtően visszataszító, viszolygást keltő rémtörténetbe, amely távolról sem ért még véget, a társaságot egyre jobban izgatja, miközben távolságtartása azért nem vész el. Tudattalan érintettségük mellékes tevékenységekben oldódik föl, miközben a rémes bűntett is érzelemmentes kísérletezgetésnek tűnik. Vacakolásnak, kütyüzésnek, olyasminek, amit a házigazda művel tévével, videóval. Ráadásul nem is olyan nagy a különbség, a szöszmötölés maga sokkal fontosabb, mint a felvett kép, hang, esemény.

De mindez teljesen mindegy, aki rendesen odafigyelt, eddigre természetesen erősen sejti, mire megy ki a játék. Aki nem, az megy be a többiekkel a közeli városkába, együtt lenni. Végül már egy tévéközvetítés részeseivé válnak, ami jó ürügy médiakritikai észrevételek megtételéhez – nos, ez az a pont, amikor érezzük a könyv életkorát, de én tudom, hogy német nyelvterületen imádják az ilyesmit. Mi meg eltűrjük türelmes mosollyal.

Aztán csattanó, és vége. Szép és szörnyű. Jó minőség.

Fordította: Kurdi Imre. Európa, 2014, 180 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.