Könyv

Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos

  • - kyt -
  • 2014. október 11.

Könyv

Van ez a furcsa műfaj, a szépírói krimi vagy micsoda. A szikkadtságig tömör, a hangulata nem depressziós, de semmiképp sem vidám. Ez itt egy sajátos változat: egyetlenegy, pár oldalon bemutatható brutális bűntett zajlik, mondhatni a szemünk előtt. És az író azt mutatja meg, amit látunk, kizárja, hogy okokra, magyarázatra kérdezzünk.

Aki járatos a mai osztrák irodalomban, nyilván tudja, hogy Glavinic regényeinek száma jóval meghaladja a fél tucatot, és már magyarra is lefordították egy – ennél frissebb – könyvét. Aki nem járatos, az csak örül, hogy milyen jó kezű ez a férfiú, és az erőteljes miliő arra utal, hogy a fordító is. Ha egy könyvesboltban belelapozunk a könyvbe, kétféle cselekménybe futhatunk bele. Vagy egy teljesen banális történetbe (egy pár meglátogatja vidéken élő barátait, és ráérősen múlatják az időt), vagy egy zavarba ejtően visszataszító, viszolygást keltő rémtörténetbe, amely távolról sem ért még véget, a társaságot egyre jobban izgatja, miközben távolságtartása azért nem vész el. Tudattalan érintettségük mellékes tevékenységekben oldódik föl, miközben a rémes bűntett is érzelemmentes kísérletezgetésnek tűnik. Vacakolásnak, kütyüzésnek, olyasminek, amit a házigazda művel tévével, videóval. Ráadásul nem is olyan nagy a különbség, a szöszmötölés maga sokkal fontosabb, mint a felvett kép, hang, esemény.

De mindez teljesen mindegy, aki rendesen odafigyelt, eddigre természetesen erősen sejti, mire megy ki a játék. Aki nem, az megy be a többiekkel a közeli városkába, együtt lenni. Végül már egy tévéközvetítés részeseivé válnak, ami jó ürügy médiakritikai észrevételek megtételéhez – nos, ez az a pont, amikor érezzük a könyv életkorát, de én tudom, hogy német nyelvterületen imádják az ilyesmit. Mi meg eltűrjük türelmes mosollyal.

Aztán csattanó, és vége. Szép és szörnyű. Jó minőség.

Fordította: Kurdi Imre. Európa, 2014, 180 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.