Van egy jó meg egy rossz hírem.
Kezdem a jóval: sok év után végre ismét egy méltó Dexter-regényt vehet kezébe az olvasó. A külhonban immár hetedik szériáját taposó tévésorozat alapjául szolgáló regényfolyam hatodik kötete végre méltó párja a külön utakon haladó celluloidváltozatnak. Jeff Lindsay mintha egy ideig megfeledkezett volna róla, hogy krimit ír, ám ezúttal tökéletes összhangban vannak Dexter találóan pimasz társadalomkritikái, a gyilkos utáni hajsza és a vériszamós jelenetek. Még egy merész csavarra is futja, amikor is az események középpontjának tűnő zsarugyilkosságokról kiderül, hogy valójában egy másik történetszál katalizátorai csupán. Dexternek ugyanis ezúttal saját, nyugodt kis életét kell féltenie. A letelepedett kalandor, a lendületét vesztett vadász higgadt, családi környezetben éli mindennapjait, melyeket csak olykor szakít meg egy-egy éjszakai kitérővel, hogy vérszomját oltsa. Ám egyik alkalommal, mikor egy pedofil bohóc tréfáinak vet véget, valaki kilesi dolgos Dexterünket, s a nyomába ered. Módszereit másolva tükröt tart elé, hogy tőrbe csalja. Mindeközben a mindennapi problémákkal szembeni hadviselés is nehezíti a főhős életét: hisztis, féltékeny feleség, költözés, nátha és megannyi ismerős nyűg. Dexter ugyanis kicsit mi magunk vagyunk. Hétköznapi problémákkal küzd a hétköznapi ember, még ha éjjelente sorozatgyilkossá válik is. Dexter monológjainak iróniája pedig felénk, a társadalom felé tart görbe tükröt.
A rossz hír pusztán a magyar kiadást érinti, ugyanis a fordítás ismét hemzseg az elkapkodott, magyartalan mondatoktól, s gyakran a tükörfordítás benyomását kelti a szöveg. Sem a fordító, sem a szerkesztők nem nézték át alaposan a könyvet, melyben esetenként még lefordítatlan címek is maradtak. Kár a sokszor döcögő, csikorgó szövegért, mert kedvenc miami mészárosunk legújabb kalandja bizony egy társadalomfilozófiai esszé, egy vérbő krimi és egy szatirikus szappanopera erényeit vegyíti.
Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2012, 352 oldal, 2980 Ft; a Dexter-sorozat előző kötetéről szóló kritikánk itt olvasható.
