Az ittas gazda könnyű préda, egy medvének meg pláne. Ha ezek után viszont azt gondolnánk, hogy a továbbiakban majd ez lesz - véres, világszéli tragédiák és az istenadta nép szenvedése -, akkor bizonyosan túl korán ítélünk. Vida kötete sokszínű, műfaját, zsánerét csak keresgélő válogatás; mintha nem lett volna más szerkesztői elv azon túl, hogy összegyűlt tizenegy, kétségkívül közlésre termett szöveg.
A fülszöveg tanúsága szerint a könyv egyes "történetei szándékoltan nem állnak össze regénnyé, bár egyazon világ darabjai". Hogy a szövegek egymástól függetlenül is értelmezhető, önmagukban működő darabok, és valóban nem érződik a novellák összefűzésének kényszere, határozottan üdítőnek mondható, ám hogy kifejezetten egyazon világot jelenítenének meg, az már kétséges. Egy-egy farkas- és medvetörténet egzisztencialista humortalansága nehezen tud összekacsintani a sportnovellák pajkos-szerelmes hangvételével, és leginkább azért nem, mert utóbbiak nyelve sokkal pontosabb, őszintébb, ezek a kötet legkiemelkedőbb pontjai. És akkor még nem beszéltünk a nyitó és záró nőtörténetről és posztmodern körözéséről a történet előtti térben - pedig végképp felborítják a kötet epikájáról alkotott elképzelésünket.
Magvető, 2012, 152 oldal, 2490 Ft
