Könyv

Wolfgang Kraushaar: Diplomások lázadása. Az arab tavasztól az Occupy mozgalomig

  • B. Simon Krisztián
  • 2015. október 10.

Könyv

Ha van könyv, amit felesleges volt lefordítani, akkor ez az. Wolfgang Kraushaar, a 68-as diáktüntetések és a Vörös Hadsereg Frakció méltán elismert krónikása ugyanis nem csinált itt mást, mint a német sajtóban megjelent hírek és riportok alapján frissiben összefoglalta a 2011-es tüntetéseket. Krónikáját nyakon öntötte egy rövidke, felületes elemzéssel, amiből az derül ki, hogy a tunéziai, lisszaboni, tel-avivi, pekingi és New York-i és a többi tüntetés közös nevezője, hogy mindegyik „magvát” a fiatal diplomások alkotják.

A szerző 2012 februárjában zárta kéziratát, amikor talán még kielégítő konklúzió volt, hogy a mozgósításban erős fiatalok azért buknak el, mert nem ismerik ki magukat a politika világában, három évvel később viszont a magyar nyelvű kiadás megválaszolatlanul hagy egy csomó kérdést, például, hogy a spanyol Indignados mozgalomból kinőtt Podemos hogyan vált mégis hazája legerősebb baloldali pártjává.

S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a könyv úgy mehetett nyomdába, hogy tévesen azt állítja: Tavakkul Karman jemeni újságírónő és emberi jogi aktivista „az első arab országból származó Nobel-díjas”. Nem tudjuk, fordítási hibáról van-e szó, vagy az eredeti szerző is benézte, de – hiába kaptak idáig arabok aránylag kevés Nobel-díjat – azért Nagíb Mahfúz irodalmi elismerése vagy Jasszer Arafat Nobel-békedíja mellett nehéz elmenni. Az igazság az, hogy Karman az egyetlen arab országból származó nő, aki idáig Nobel-díjat kapott. Ez nem kis különbség, hiszen míg a kitüntetések hiánya arra utalna jelen környezetben, hogy az arab világ elmaradott, addig a valós tény azt jelzi, hogy az említett országokban a nők nem kapják meg a társadalomtól a lehetőséget, hogy érvényesüljenek.

Fordította: György Gábor. Napvilág, 2014, 250 oldal, 2300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.