Magyar képregényesek megvették az amerikai jogokat, és egy éve elindították saját Zorro-sorozatukat. Noha Johnston McCulley hőse regényalakként debütált száz éve, a képregénnyel is szoros kapcsolatot ápol. Elsőrendűen azért, mert az álarcos igazságosztó a szuperhősök jelentős előfutára volt – alakja kivált Batmanhez áll közel –, és a szuperhősműfaj népszerűvé válása után, a negyvenes évektől Zorro is képregényhőssé avanzsált.
Tálosi András írót azonban szerencsére nem bénította meg e hagyomány. Apró, de fontos változtatásokkal meséli újra az Európából spanyol Kaliforniába érkező, fiatal Diego de la Vega történetét, aki, miután szembesül a társadalmi igazságtalanságokkal, a hatóságok tehetetlenségével és korrupciójával, jellegzetes jelmezét felöltve harcol az igazságért. Tálosi olvasatában nagyobb szerephez jutnak a spanyol urakat szolgáló, elnyomott őslakosok, de frissíti a történetet az idősíkok között váltogató, Zorro előéletét és első akcióit párhuzamosan megmutató dramaturgia is. Vári Tamás rajzoló és Vadas Máté színező kifejező eszközei részről részre bővülnek, egyre változatosabb plánokat és oldalszerkezeteket próbálnak ki – szédületes belegondolni, hová fejlődhetnének, ha nem csak évi két füzet jelenhetne meg! De a magyar Zorróban, mint általában a magyar képregényben, kevés pénz van. Tálosi csapatának javára írandó, hogy a kiadványon ez cseppet sem látszik meg, a fejezeteket kísérő jegyzetek és magyarázatok pedig közvetlenül, rokonszenvesen teremtenek párbeszédet a maroknyi, de remélhetőleg kitartó olvasóval.
GooBo, 2020, 32 oldal, 1499 Ft
