„Apu azt mondja, ez a sátor / rá hasonlít, mert ha reggel / felverik, ő is egész nap / összezuhanva gubbaszt.” Milyen kár, hogy ennek az antológiának nem Tóth Krisztina Kempingezése adja az alaphangját! Békés Márta például a „jó fej felnőtt” modorában mesél. A Túlélőtúra alapötlete remek ugyan, talán az tiniinfluenszerek Mi van a táskámban? videói ihlették, csak itt egy kirándulás résztvevőinek csomagjaiba nézhetünk bele. A kísérőtanárok még reálisak, ám amikor a szerző a fiatalokat szólaltatja meg, például Ricsit („Vágod? Kajakra? Rohadtul adom!”), hát az elég kínos. Gáti István verseinél is nehezen eldönthető, hogy kinek is beszél akkor, amikor a nyitóversben a túrázás és a versírás kapcsolatára vonatkozó tapasztalatra hegyezi ki a „poént”, vagy amikor az Ágota néniben álnosztalgiázik. Sokszor problémás az agyonértelmezés is, Acsai Roland Nagymosása is a túlmagyarázástól lúgozódik ki. Talán a szerkesztők nem merték belőni a megcélzott korosztályt, így kerülhettek egymás mellé kimondottan okos, kerek, akár a mára is reflektáló versek (Hevesi Judit vagy Demény Péter munkái például), illetve rímekkel nehezített gügyögések. Az illusztrációk (Ritter Ottó rajzai) is épp ilyen óvatosak, nem mernek igazán szellemesek lenni, a borítón megjelenő szellem pedig biztosan nem a vándortáborozásé – hiszen inkább a szimpla túrák, hagyományos táborok állnak a kötet fókuszában. Az viszont jó, hogy teret kapnak leíró jellegű versek is, Miklya Zsolt, Kiss Judit Ágnes vagy Szabó T. Anna erős atmoszférájú sorai.
Móra Könyvkiadó 2020,108 oldal, 2999 Ft
