Könyv

Ki ne szeretett volna végre egy olyan könyvet kézbe venni, amelynek a szereplői vérszívó erdőjárók, titkos rákbetegek és rejtőzködő halhatatlanok? 

A február talán a legalkalmasabb hónap arra, hogy valóban mindenféle olvasmány a kezünkbe kerüljön az önéletrajztól a tanulmányköteten át a klasszikusokig.

Bak Róbert tanár, újságíró, költő

Mi a különbség szépíró és újságíró között? Mi hozza össze a fiatal feministákat és a kasubföldi asszonyokat? Válhat-e egy családregény a tágabb közösség történetévé? Erről is beszélgettünk a lengyel szerzővel, akinek tavaly két kötete is megjelent magyarul.

Megvoltak az újévi fogadalmak? Benne az is, hogy elolvassuk a tavaly feltornyozott „kötelezőket”, és addig nem veszünk újat? A rossz hír, hogy ezt nagyon hamar meg fogjuk szegni.

Szalatnai Rezső: Esőben

Csak hagyjanak békén címmel nemrég megjelent Mándy Iván monumentális monográfiája. Élet- és pályarajz egy nagyon budapesti szerzőről. De hogyan lehet ma életrajzi szempontú monográfiát írni, mennyire volt nehéz a magánmitológia mögötti valóságot megragadni – a könyv szerzőjével ezekről is beszélgettünk.

„Állítólag a Birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük fordultam” – mondta az antifasiszta Thomas Mann a nácikról, miután 1933-ban száműzetésbe kényszerült. „Oly hihetetlenül vakmerők – folytatta –, hogy összetévesztik magukat Németországgal.”

Nagyalakú, illusztrált kiadványban jelentek meg a népszerű horrorszerző alapművei, aki életében nem volt túl népszerű, de halála után senki sem tudta kivonni magát a hatása alól.

„…azért vagyunk itt, hogy olvassunk” – olvassuk. Olvasunk, hogy megismerjük és megértsük magunkat és másokat, olvasunk, hogy megismerjük és megértsük a világot (a múltat, a legtágabb értelemben vett szellem, a kultúra értékeit), olvasunk egzisztenciális szükséglettől vezettetve, „életre-halálra”, ahogyan Esterházy Péter írta.