Nyolcadik alkalommal rendezik meg a házasság hetét Magyarországon – a köztársasági elnök felesége védnökségével, az elmúlt években minisztériumi támogatással és a közmédia csatornáin népszerűsítve. Ezt az alkalmat megragadva a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kampányában neves magyar írók segítségével mutat rá: számos olyan magyar állampolgár van, aki nem házasodhat a szerelmével, számos, szeretetben és gazdasági közösségben élő párt nem véd a jog, és számos olyan család van, amelyet a magyar állam hivatalosan nem tekint családnak. A mondjigent.tasz.hu oldalon február 6-tól a TASZ által felkért, elismert magyar szerzők történetei olvashatók arról, hogy a magyar állam miként diszkriminálja polgárait bizonyos védett tulajdonságuk alapján, holott védelmet és jog előtti elismerést kellene biztosítana számukra.
Vissza az időben – jogfosztott polgárok
A házasság intézménye folyamatosan változott a történelem folyamán – és változik ma is. Önmagában a polgári házasság megjelenése nagyobb változást jelentett a korábbi, kizárólag egyházi intézményhez képest, mint amit a mai jogvédők szorgalmaznak; ugyanolyan indokolt jogkiterjesztés volt, mint amikért ma is küzdünk. A nyugati demokráciákban már szinte teljesen megszűntek a szülők által megszervezett házasságok, házasodhatnak az eltérő vallásúak, és egyre több országban az azonos nemű párok is. Mindehhez képest a magyar szabályozás, illetve gyakorlat „időben visszafelé” halad. Jogfosztottak lettek a magyar mozaikcsaládok, azaz mindenki, aki nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban él, hiszen ők a kormány szerint nem is igazi családok. Nincsenek egyenlő jogaik a szivárványcsaládoknak, a gondnokoltaknak és a harmadik világból érkezőknek – holott mind pontosan tudjuk, hogy a társukat, életük párját pont ugyanúgy képesek szeretni, mint azok a szerencsések, akiket a magyar állam családként ismer el, és lehetővé teszi számukra a házasságkötést.
Házasság: nem cél, hanem eszköz!
A TASZ álláspontja szerint az állam által biztosított házasság intézményének és az ehhez kapcsolódó gyakorlatoknak kellene alkalmazkodniuk és kiszolgálniuk a társadalmi változásokat és az állampolgárokat, nem pedig fordítva. A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családtagjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez. Erre hívja fel a figyelmet a TASZ kampánya is. „Nem hagyjuk válasz nélkül a házasság hete kirekesztő, a valóságot legfeljebb csak részben tartalmazó üzenetét – és büszkék vagyunk arra, hogy e válaszok megfogalmazásában neves magyar írók is szerepet vállaltak, kiállva a sokszínűség, a diszkriminációmentes társadalom és jogi környezet mellett. Köszönjük és mindenki figyelmébe ajánljuk Dragomán György, Gerlóczy Márton, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófia, Kiss Tibor Noé, Pungor András, Rácz Zsuzsa, Szilasi László, Tompa Andrea és Tóth Krisztina írásait és Soós Bertalan képeit a mondjigent.tasz.hu oldalon” – nyilatkozta Bagyinszky Ferenc, a TASZ programvezetője.
