Százezren az internetadó ellen! – Janisch Attila felhívása

  • Janisch Attila
  • 2014. október 22.

Közlemény

Csatlakozzatok! Tiltakozzatok! Osszátok meg! Hogy megakadályozzuk a tájékozódáshoz és a kultúrához fűződő szabadságjogaink arrogáns, ostoba, totalitárius korlátozására tett kormányzati kísérletet.

A 150 forintos gigabájtonkénti internetadó nem csak az illegális filmletöltéseket érinti – mindenre vonatkozik, ugyanis a hétköznapi életünkben folyamatos adatforgalmat bonyolítunk. Ha elolvasunk egy internetes oldalt, ha megnézzük a barátaink fényképeit, ha a fórumokon kommunikálunk egymással, ha a YouTube-ot, az Indavideót, a Vimeót vagy más mozgóképes megosztó oldalakat használunk, ha feltöltünk a Facebookra családi képeket, ha azokat e-mailen küldjük a barátainknak, ha vásárolni akarunk… Vagyis életünk szinte minden pillanata internethasználatra, következésképp adatforgalomra épül, amiért eleve fizetünk a szolgáltatónak.

Az adatforgalom-alapú internetadó a legbrutálisabb ostobaság, amit ki lehet találni, és amivel korlátozni lehet a vizuális esztétika fejlődését ebben a feudálisan elmaradott, mentálisan egyébként is leépült országban.

Innentől kezdve csak vacak minőségű képeket fogunk nézegetni és feltölteni, nézhetetlen, többszörösen másolt, rongyosra nézett vhs-minőségű videókat böngészünk majd, amelyeken kivehetetlenek lesznek az arcok, a gesztusok, és alig lesz különbség a világos és sötét területek között.

Újra a postaládába dobjuk a leveleinket, mert olcsóbb lesz, mint e-mailben elküldeni egy csatolt dokumentumot.

Nem használjuk a skype-ot, ha barátainkkal, külföldre menekült rokonainkkal, ismerőseinkkel akarunk beszélgetni, vagy ha mégis, akkor kép nélkül, nem látva őket, hogy ezzel spóroljunk.

Olcsóbb lesz visszatérni a nyomtatott sajtóhoz, mint az interneten tájékozódni, élvezve a világhálón elérhető korlátlan információs gazdagságot.

Nem tudjuk majd használni a legális filmarchívumok anyagait, nem tudjuk megnézni a hatalmas és legális képzőművészeti és fotógyűjteményeket, nem tudjuk hallgatni a legális zenegyűjtemények anyagait, egy disszertációs kutatómunkákhoz nélkülözhetetlen, komolyabb internetes kutatás súlyos összegekbe fog kerülni.

Szinte a végtelenségig sorolható, hogy mi minden fog drága pénzbe kerülni. Olyan dolgok, amelyek nem illegálisak, nem fetisizált szenvedélyek, nem pornográfia, nem gyanús vagy tiltott tevékenység, hanem tájékozódás, kommunikáció, kultúra.

A kultúra emberi szükséglet.

A kommunikáció emberi szükséglet.

Az információ és a tájékozódás emberi szükséglet.

A sötétség és a némaság korát hozza ez a valóságtól elrugaszkodott, a technikai és civilizációs fejlődésnek ellentmondó és azt tagadó döntés!

Vakok, némák és süketek leszünk.

Egy veszedelmesen ember- és szabadságellenes kormány, és a magát isteni felhatalmazással bírónak gondoló, diktátori hatalomra törő miniszterelnök tudat, önállóság és információ nélkülivé tett rabszolgái.

Tiltakozz és védekezz, amíg nem késő!!!

Mert erre a tiltakozásra akkor is szükség van, ha tudjuk, hogy az egész megint csak egy jól időzített, az amerikai kiutasítások botrányát elfedni kívánó kormányzati akció. Ám, ha nem tiltakozunk, akkor simán bevezetik az internetadót. Tiltakozni kell, de közben nem szabad elfelejtkezni a kormány körüli, egyre dagadó nemzetközi botrányokról sem!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.