Kiállítás

Fogd meg jól!

Lassú élet. Radikális hétköznapok

  • Margl Ferenc
  • 2021.08.25 21:00

Kritika

A napokban járta be a sajtót a hír, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb elemzése szerint még súlyosabbnak tűnik a klímakatasztrófa, amely felé robogunk, ezért még sürgetőbb lenne, hogy össztársadalmilag tegyünk valamit a bolygónkért, és persze ezzel szoros összefüggésben magunkért is. Ennek fényében még aktuálisabbá és életközelibbé válik e kiállítás, amelynek szélesebb horizontjában ez a kérdés is helyet kap.

Az első emeleti kiállítótérbe lépve a falakon hatalmas szavak, szókapcsolatok fogadnak, csupa fajsúlyos fogalom: zero waste, antikonzumerizmus, feminista ökológia, deep adaption (sic!), antropocén, poszthumanizmus stb. Adná magát, hogy a kiállítás egy-egy fogalomnak (vagy ezek különféle csoportjainak) juttatna egy-egy termet, ahol az adott mozgalmat, iskolát vagy elméletet több szempontból is megvizsgálhatnák, bemutathatnák. De nem ez következik. Már rögtön az első teremnél elveszünk; nem világos, hogy mi alapján is kerültek pont ezek a munkák pont ebbe a térbe, éppen egymás mellé. Erre talán magyarázatként szolgálhatna a kurátorfelhőnek nevezett munkamódszer, amellyel a kiállítást jegyző 6 (!) kurátor dolgozott, de erről csak a katalógusban szerezhet tudomást a látogató, és ezt az egyébként ígéretes, kollaboratív munkamódszert nem sikerült annak szolgálatába állítani, hogy egy jól strukturált, pontosan definiált kiállítás jöjjön létre.

Félreértés ne essék, vannak művek szép számmal, amelyek jól illeszkednek a kiállítás tágabb gondolati és elméleti terébe, amelyek abszolút érintik a zeitgeistet, jelesül hogy klímaszorongásban szenvedünk, hogy kizsákmányoltuk/juk bolygónkat, és hogy valamit nagyon másképp kéne csinálni – lassabban, okosabban, természetesebben. Ebbe a gondolatkörbe jól illeszkedő mű például Kaszás Tamásnak mind az egyéni, mind a Lóránt Anikóval közösen ex-artists’ collective néven létrehozott projektje, mely művek nagyon jó edukációs-ismeretterjesztő anyagok is egyben, vagy Oto Hudec két munkája, amelyek egy-egy disztópikus lehetőség átgondolt, komplex kibontását tartalmazzák, de ugyanilyen ékes példák az Anca Benera & Arnold Estefán művészpáros művei is. Ők három munkával szerepelnek, kettő a tőlük megszokott módon politikai-történelmi ihletésű és egy-egy természeti erőforrás és a társadalom viszonyát vizsgálja. A harmadik egy kollázssorozat, amely szintén a kiállítás kapcsán felmerülő kérdőjeleket gyarapítja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Öt év börtönre, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték a volt mezőberényi lelkészt

Folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és költségvetési csalás bűntettében, amely bűnszervezeti alakzatot is felvett, bűnösnek mondta ki a Gyulai Törvényszék pénteki ítéletében R. János volt mezőberényi református lelkészt és vádlott-társait. A lelkészt 5 év letöltendő börtönbüntetésre, 2,5 millió forint pénzbüntetésre és jelentős nagyságrendű vagyonelkobzásra ítélték.