Kiállítás

Fogd meg jól!

Lassú élet. Radikális hétköznapok

  • Margl Ferenc
  • 2021. augusztus 25.

Kritika

A napokban járta be a sajtót a hír, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb elemzése szerint még súlyosabbnak tűnik a klímakatasztrófa, amely felé robogunk, ezért még sürgetőbb lenne, hogy össztársadalmilag tegyünk valamit a bolygónkért, és persze ezzel szoros összefüggésben magunkért is. Ennek fényében még aktuálisabbá és életközelibbé válik e kiállítás, amelynek szélesebb horizontjában ez a kérdés is helyet kap.

Az első emeleti kiállítótérbe lépve a falakon hatalmas szavak, szókapcsolatok fogadnak, csupa fajsúlyos fogalom: zero waste, antikonzumerizmus, feminista ökológia, deep adaption (sic!), antropocén, poszthumanizmus stb. Adná magát, hogy a kiállítás egy-egy fogalomnak (vagy ezek különféle csoportjainak) juttatna egy-egy termet, ahol az adott mozgalmat, iskolát vagy elméletet több szempontból is megvizsgálhatnák, bemutathatnák. De nem ez következik. Már rögtön az első teremnél elveszünk; nem világos, hogy mi alapján is kerültek pont ezek a munkák pont ebbe a térbe, éppen egymás mellé. Erre talán magyarázatként szolgálhatna a kurátorfelhőnek nevezett munkamódszer, amellyel a kiállítást jegyző 6 (!) kurátor dolgozott, de erről csak a katalógusban szerezhet tudomást a látogató, és ezt az egyébként ígéretes, kollaboratív munkamódszert nem sikerült annak szolgálatába állítani, hogy egy jól strukturált, pontosan definiált kiállítás jöjjön létre.

Félreértés ne essék, vannak művek szép számmal, amelyek jól illeszkednek a kiállítás tágabb gondolati és elméleti terébe, amelyek abszolút érintik a zeitgeistet, jelesül hogy klímaszorongásban szenvedünk, hogy kizsákmányoltuk/juk bolygónkat, és hogy valamit nagyon másképp kéne csinálni – lassabban, okosabban, természetesebben. Ebbe a gondolatkörbe jól illeszkedő mű például Kaszás Tamásnak mind az egyéni, mind a Lóránt Anikóval közösen ex-artists’ collective néven létrehozott projektje, mely művek nagyon jó edukációs-ismeretterjesztő anyagok is egyben, vagy Oto Hudec két munkája, amelyek egy-egy disztópikus lehetőség átgondolt, komplex kibontását tartalmazzák, de ugyanilyen ékes példák az Anca Benera & Arnold Estefán művészpáros művei is. Ők három munkával szerepelnek, kettő a tőlük megszokott módon politikai-történelmi ihletésű és egy-egy természeti erőforrás és a társadalom viszonyát vizsgálja. A harmadik egy kollázssorozat, amely szintén a kiállítás kapcsán felmerülő kérdőjeleket gyarapítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.