Kiállítás

Fogd meg jól!

Lassú élet. Radikális hétköznapok

  • Margl Ferenc
  • 2021. augusztus 25.

Kritika

A napokban járta be a sajtót a hír, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb elemzése szerint még súlyosabbnak tűnik a klímakatasztrófa, amely felé robogunk, ezért még sürgetőbb lenne, hogy össztársadalmilag tegyünk valamit a bolygónkért, és persze ezzel szoros összefüggésben magunkért is. Ennek fényében még aktuálisabbá és életközelibbé válik e kiállítás, amelynek szélesebb horizontjában ez a kérdés is helyet kap.

Az első emeleti kiállítótérbe lépve a falakon hatalmas szavak, szókapcsolatok fogadnak, csupa fajsúlyos fogalom: zero waste, antikonzumerizmus, feminista ökológia, deep adaption (sic!), antropocén, poszthumanizmus stb. Adná magát, hogy a kiállítás egy-egy fogalomnak (vagy ezek különféle csoportjainak) juttatna egy-egy termet, ahol az adott mozgalmat, iskolát vagy elméletet több szempontból is megvizsgálhatnák, bemutathatnák. De nem ez következik. Már rögtön az első teremnél elveszünk; nem világos, hogy mi alapján is kerültek pont ezek a munkák pont ebbe a térbe, éppen egymás mellé. Erre talán magyarázatként szolgálhatna a kurátorfelhőnek nevezett munkamódszer, amellyel a kiállítást jegyző 6 (!) kurátor dolgozott, de erről csak a katalógusban szerezhet tudomást a látogató, és ezt az egyébként ígéretes, kollaboratív munkamódszert nem sikerült annak szolgálatába állítani, hogy egy jól strukturált, pontosan definiált kiállítás jöjjön létre.

Félreértés ne essék, vannak művek szép számmal, amelyek jól illeszkednek a kiállítás tágabb gondolati és elméleti terébe, amelyek abszolút érintik a zeitgeistet, jelesül hogy klímaszorongásban szenvedünk, hogy kizsákmányoltuk/juk bolygónkat, és hogy valamit nagyon másképp kéne csinálni – lassabban, okosabban, természetesebben. Ebbe a gondolatkörbe jól illeszkedő mű például Kaszás Tamásnak mind az egyéni, mind a Lóránt Anikóval közösen ex-artists’ collective néven létrehozott projektje, mely művek nagyon jó edukációs-ismeretterjesztő anyagok is egyben, vagy Oto Hudec két munkája, amelyek egy-egy disztópikus lehetőség átgondolt, komplex kibontását tartalmazzák, de ugyanilyen ékes példák az Anca Benera & Arnold Estefán művészpáros művei is. Ők három munkával szerepelnek, kettő a tőlük megszokott módon politikai-történelmi ihletésű és egy-egy természeti erőforrás és a társadalom viszonyát vizsgálja. A harmadik egy kollázssorozat, amely szintén a kiállítás kapcsán felmerülő kérdőjeleket gyarapítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.