Tévésorozat

Don Tommasino

Ripley

  • - turcsányi -
  • 2024. április 10.

Kritika

Tom Ripley a világirodalom Don Giovannija. Vagy majdnem, de már a világirodalom is bajos egy kicsit. Nevezett ugyanis – ki ne tudná – Patricia Highsmith ötkötetes regénysorozatának hőse, Highsmith pedig, nyilván szentségtörés ezt kimondani, krimiszerző, jobbára.

Azért szentségtörés, mert a művésznő egyszersmind az értelmiségi lelkiismeret-furdalások istenalakja is, hozzá imádkozik mindenki, aki titkon snassznak érzi, hogy bűnügyi történeteket olvas.

Tom Ripley, a léha amerikai vendégmunkás Itáliában eltesz láb alól két ürgét, aztán inkognitóban menekülőre fogja, nyomát pedig nem csak a komplett olasz rendőrség üti bottal, de a hidegre tett delikvensek mindenféle hozzátartozói is. Simán végigkergetik a csizmán, mi ez, ha nem krimi? Hogy eközben az író feltárja hősei lelke fenekit, s néhányuk fenekének a lelkit, nos, az kétségkívül e pirulós művészetbarátok hatalmas szerencséje: máris tárgyalható magas irodalomként a móka. Steven Zaillian veterán forgatókönyvíró, e sorozat atyamestere az efféle entellektüelek díszpéldánya – bár magyarokat tudnék sorolni számosat.

Kezdjük ott, hogy fekete-fehérben vagyunk végig, s már az elején az arcunkba tolnak egy távolról sem finomkodó Hitchcock-idézetet, s a folytatás is ebből következik. Alfred Hitchcock volt ugyanis Highsmith első filmes adaptátora, aki az Idegenek a vonaton című 1951-es filmjében (magyarul Két idegen a vonaton címmel jelent meg a könyv, még nem Ripley-történet, de éppen lehetne is – leszámítva a végét) oly különös figyelmet szentel egy öngyújtónak, hogy arról később tanulmányokat írtak sokan. Akkor versenyben volt még egy törött szemüveg is, de amit Zaillian csinál, az kellékfetisizmus. Itt Hitchcock öngyújtója minden szembejövő gyűrű, kőoroszlán, hamutartó, székkarfa, bármi, megnézzük őket közelről, alulról, felülről százszor, később majd biztos perdöntő jelentőségűnek bizonyulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.