Tévésorozat

Don Tommasino

Ripley

  • - turcsányi -
  • 2024. április 10.

Kritika

Tom Ripley a világirodalom Don Giovannija. Vagy majdnem, de már a világirodalom is bajos egy kicsit. Nevezett ugyanis – ki ne tudná – Patricia Highsmith ötkötetes regénysorozatának hőse, Highsmith pedig, nyilván szentségtörés ezt kimondani, krimiszerző, jobbára.

Azért szentségtörés, mert a művésznő egyszersmind az értelmiségi lelkiismeret-furdalások istenalakja is, hozzá imádkozik mindenki, aki titkon snassznak érzi, hogy bűnügyi történeteket olvas.

Tom Ripley, a léha amerikai vendégmunkás Itáliában eltesz láb alól két ürgét, aztán inkognitóban menekülőre fogja, nyomát pedig nem csak a komplett olasz rendőrség üti bottal, de a hidegre tett delikvensek mindenféle hozzátartozói is. Simán végigkergetik a csizmán, mi ez, ha nem krimi? Hogy eközben az író feltárja hősei lelke fenekit, s néhányuk fenekének a lelkit, nos, az kétségkívül e pirulós művészetbarátok hatalmas szerencséje: máris tárgyalható magas irodalomként a móka. Steven Zaillian veterán forgatókönyvíró, e sorozat atyamestere az efféle entellektüelek díszpéldánya – bár magyarokat tudnék sorolni számosat.

Kezdjük ott, hogy fekete-fehérben vagyunk végig, s már az elején az arcunkba tolnak egy távolról sem finomkodó Hitchcock-idézetet, s a folytatás is ebből következik. Alfred Hitchcock volt ugyanis Highsmith első filmes adaptátora, aki az Idegenek a vonaton című 1951-es filmjében (magyarul Két idegen a vonaton címmel jelent meg a könyv, még nem Ripley-történet, de éppen lehetne is – leszámítva a végét) oly különös figyelmet szentel egy öngyújtónak, hogy arról később tanulmányokat írtak sokan. Akkor versenyben volt még egy törött szemüveg is, de amit Zaillian csinál, az kellékfetisizmus. Itt Hitchcock öngyújtója minden szembejövő gyűrű, kőoroszlán, hamutartó, székkarfa, bármi, megnézzük őket közelről, alulról, felülről százszor, később majd biztos perdöntő jelentőségűnek bizonyulnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.