Tévésorozat

Don Tommasino

Ripley

  • - turcsányi -
  • 2024. április 10.

Kritika

Tom Ripley a világirodalom Don Giovannija. Vagy majdnem, de már a világirodalom is bajos egy kicsit. Nevezett ugyanis – ki ne tudná – Patricia Highsmith ötkötetes regénysorozatának hőse, Highsmith pedig, nyilván szentségtörés ezt kimondani, krimiszerző, jobbára.

Azért szentségtörés, mert a művésznő egyszersmind az értelmiségi lelkiismeret-furdalások istenalakja is, hozzá imádkozik mindenki, aki titkon snassznak érzi, hogy bűnügyi történeteket olvas.

Tom Ripley, a léha amerikai vendégmunkás Itáliában eltesz láb alól két ürgét, aztán inkognitóban menekülőre fogja, nyomát pedig nem csak a komplett olasz rendőrség üti bottal, de a hidegre tett delikvensek mindenféle hozzátartozói is. Simán végigkergetik a csizmán, mi ez, ha nem krimi? Hogy eközben az író feltárja hősei lelke fenekit, s néhányuk fenekének a lelkit, nos, az kétségkívül e pirulós művészetbarátok hatalmas szerencséje: máris tárgyalható magas irodalomként a móka. Steven Zaillian veterán forgatókönyvíró, e sorozat atyamestere az efféle entellektüelek díszpéldánya – bár magyarokat tudnék sorolni számosat.

Kezdjük ott, hogy fekete-fehérben vagyunk végig, s már az elején az arcunkba tolnak egy távolról sem finomkodó Hitchcock-idézetet, s a folytatás is ebből következik. Alfred Hitchcock volt ugyanis Highsmith első filmes adaptátora, aki az Idegenek a vonaton című 1951-es filmjében (magyarul Két idegen a vonaton címmel jelent meg a könyv, még nem Ripley-történet, de éppen lehetne is – leszámítva a végét) oly különös figyelmet szentel egy öngyújtónak, hogy arról később tanulmányokat írtak sokan. Akkor versenyben volt még egy törött szemüveg is, de amit Zaillian csinál, az kellékfetisizmus. Itt Hitchcock öngyújtója minden szembejövő gyűrű, kőoroszlán, hamutartó, székkarfa, bármi, megnézzük őket közelről, alulról, felülről százszor, később majd biztos perdöntő jelentőségűnek bizonyulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.