Rádió

Megyerikumok

Vármegyézés a Kossuthon

Kritika

Teljesen érthető, hogy egy olyan nehezen magyarázható és felesleges, ideológiailag is kérdéses, múltba révedő gumicsont-intézkedést, amilyen két éve a megyék vármegyésítése volt, minden fronton reklámozni kell, hátha úgy tűnik, hogy volt értelme az egésznek.

Jelentjük: nem volt. Az úgynevezett lakosságot is hidegen hagyta, kivéve a táblakészítő kis- és nagyiparosokat, no meg a térkép- és tankönyvkiadókat. Nem lett ettől jobb semmi, legfeljebb egy kicsit a kedvünk rosszabb.

Mégsem értjük, hogy hogyan maradhattunk le tavaly a Kossuth rádió „vármegyézős” sorozatáról. Igyekszünk jóvátenni a mulasztást, annál is inkább, mert ismét adásba került a produkció. Vagy sose került le a műsorról? V. Németh Zsolt, az Agrárminisztérium magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztosa a sorozat indító sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy mivel az Országgyűlés 2023. január 1-jétől módosította az Alaptörvényt, amelyben rendelkeztek a megyék vármegyékre nevezéséről, „ezzel is megerősítve a demokrácia nemzeti karakterét”, mindenképpen szükség mutatkozott egy ilyen szériára. Ehhez pedig a Hungarikum Bizottságnál nem is lehetne megfelelőbb szakmai partnert találni, hiszen ők tudják csak igazán, mitől döglik a magyar légy. Így született tehát a Vármegyéről vármegyére, ez a hétköznap esténként két percben megszólaló sorozat, amely a vármegyei értéktárakra alapozva mutatja be egy-egy vármegye érdekességeit.

A műsorindítás legemlékezetesebb része az volt, amikor V. Németh bevezette a „megyerikum” kifejezést, mondván: a műsor is nagyban hozzájárul a megyei (sic!) brandek megerősítéséhez, amihez „jó példaként szolgál a »Megyerikum« kifejezés használata”. Sőt szót ejtett a vasi, zalai, somogyi, békési életérzésről is, bár azt nem fejtette ki, hogy ez csak a vármegyei átnevezés óta érvényes-e, vagy a fíling már a megyei időkben is megvolt. Bárhogy is kell mindezt érteni, mi most meghallgattuk a legutóbbi hét epizódjait. Volt itt minden: Sopronhoz a hűség kapcsolódott (vajon a hűség hivatalosan is „megyerikum” Győr-Moson-Sopronban?), és még az is elhangzott – Vecsei H. Miklós narrátori hangján –, hogy a Civitas fidelissima példája bizakodásra adhat okot elszakított nemzetrészeinknek, hátha egyszer még ott is lehet népszavazást tartani. Hogyan tetszik mondani?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.