Opera

A sebzett vad

Mozart: Don Giovanni

Kritika

Don Giovanni már a nyitány alatt megsérül, épp a Komturt igyekszik agyonverni egy husánggal, amikor az meglövi alhastájékon.

A következő három órában a démoni szoknyavadász nekiiramodik az utolsó trófeákért, kifulladásig tartó rohama felér egy kálváriával. A Regietheater klasszikussá érett német rendezője, Claus Guth 2008-ban mutatta be saját Don Giovanni-értelmezését a Salzburgi Ünnepi Játékokon, s azóta műsorra került Berlinben, Madridban, Amszterdamban, az idén pedig a párizsi Opéra Bastille színpadán látható. No meg Budapesten, a nevezetes büféhez rendelt Ybl-palotában.

A rendező markáns olvasatában Don Giovanni nem is barokk kastélycirádák között vadászik hölgyprédáira, hanem egy sötétlő erdőben, valahol az emberélet útjának végén. Annyiféle értelmezés tapadt ehhez a figurához Tirso de Molinától Molière-en át Kierkegaard-ig, hogy olykor el is feledkezünk Lorenzo da Ponte bravúrosan megoldott problémájáról: a drámának nincsen cselekménye, csak állapota. Egy libertinus ágyba visz, akit csak tud, aztán magyarázkodik, mentegetőzik, új kalandon töri a fejét, míg utol nem éri a végzet. De abból sem tanul, legfeljebb a hallgatónak rágják a szájába, hogy így jár minden pernahajder.

Don Giovanni azonban most a halállal dacol, hatalmas túlélési vágy vezeti egyre nyomorúságosabb helyzetekbe. Mint egy sértett farkas (s a második felvonásban csakugyan átüget egy farkaskutya a színpadon, igaz, pocsék színész, mert a farkát boldogan csóválja) vonszolja előre a testét, az egyetlen attribútumát, amelyre addig számíthatott. Az első jelenetekben Don Giovanni életerős csődör, de a pisztolylövés után felfeslik a húsával együtt a lelke is. Leporello regiszteráriája („Madamina, il catalogo è questo…”) ekkor nem is a dicsekvést szolgálja, csak a figyelmet tereli el a jó szolga, míg Giovanni összeszedi magát a következő menetre. A direktor talán ezért rendezte be a cselekményt a realisztikusan megépített erdőbe (látványtervező: Christian Schmidt), amelyet olykor szinte csak a szereplők zseblámpái világítanak be, és inkább emlékeztet a bukott Édenre, mint tündérkertre. Végül a főhős nem pokolra jut, hanem ernyedten hull bele a jéghideg sírgödörbe: mint amikor egy test kihűl.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.