Opera

A sebzett vad

Mozart: Don Giovanni

Kritika

Don Giovanni már a nyitány alatt megsérül, épp a Komturt igyekszik agyonverni egy husánggal, amikor az meglövi alhastájékon.

A következő három órában a démoni szoknyavadász nekiiramodik az utolsó trófeákért, kifulladásig tartó rohama felér egy kálváriával. A Regietheater klasszikussá érett német rendezője, Claus Guth 2008-ban mutatta be saját Don Giovanni-értelmezését a Salzburgi Ünnepi Játékokon, s azóta műsorra került Berlinben, Madridban, Amszterdamban, az idén pedig a párizsi Opéra Bastille színpadán látható. No meg Budapesten, a nevezetes büféhez rendelt Ybl-palotában.

A rendező markáns olvasatában Don Giovanni nem is barokk kastélycirádák között vadászik hölgyprédáira, hanem egy sötétlő erdőben, valahol az emberélet útjának végén. Annyiféle értelmezés tapadt ehhez a figurához Tirso de Molinától Molière-en át Kierkegaard-ig, hogy olykor el is feledkezünk Lorenzo da Ponte bravúrosan megoldott problémájáról: a drámának nincsen cselekménye, csak állapota. Egy libertinus ágyba visz, akit csak tud, aztán magyarázkodik, mentegetőzik, új kalandon töri a fejét, míg utol nem éri a végzet. De abból sem tanul, legfeljebb a hallgatónak rágják a szájába, hogy így jár minden pernahajder.

Don Giovanni azonban most a halállal dacol, hatalmas túlélési vágy vezeti egyre nyomorúságosabb helyzetekbe. Mint egy sértett farkas (s a második felvonásban csakugyan átüget egy farkaskutya a színpadon, igaz, pocsék színész, mert a farkát boldogan csóválja) vonszolja előre a testét, az egyetlen attribútumát, amelyre addig számíthatott. Az első jelenetekben Don Giovanni életerős csődör, de a pisztolylövés után felfeslik a húsával együtt a lelke is. Leporello regiszteráriája („Madamina, il catalogo è questo…”) ekkor nem is a dicsekvést szolgálja, csak a figyelmet tereli el a jó szolga, míg Giovanni összeszedi magát a következő menetre. A direktor talán ezért rendezte be a cselekményt a realisztikusan megépített erdőbe (látványtervező: Christian Schmidt), amelyet olykor szinte csak a szereplők zseblámpái világítanak be, és inkább emlékeztet a bukott Édenre, mint tündérkertre. Végül a főhős nem pokolra jut, hanem ernyedten hull bele a jéghideg sírgödörbe: mint amikor egy test kihűl.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.