Opera

A sebzett vad

Mozart: Don Giovanni

Kritika

Don Giovanni már a nyitány alatt megsérül, épp a Komturt igyekszik agyonverni egy husánggal, amikor az meglövi alhastájékon.

A következő három órában a démoni szoknyavadász nekiiramodik az utolsó trófeákért, kifulladásig tartó rohama felér egy kálváriával. A Regietheater klasszikussá érett német rendezője, Claus Guth 2008-ban mutatta be saját Don Giovanni-értelmezését a Salzburgi Ünnepi Játékokon, s azóta műsorra került Berlinben, Madridban, Amszterdamban, az idén pedig a párizsi Opéra Bastille színpadán látható. No meg Budapesten, a nevezetes büféhez rendelt Ybl-palotában.

A rendező markáns olvasatában Don Giovanni nem is barokk kastélycirádák között vadászik hölgyprédáira, hanem egy sötétlő erdőben, valahol az emberélet útjának végén. Annyiféle értelmezés tapadt ehhez a figurához Tirso de Molinától Molière-en át Kierkegaard-ig, hogy olykor el is feledkezünk Lorenzo da Ponte bravúrosan megoldott problémájáról: a drámának nincsen cselekménye, csak állapota. Egy libertinus ágyba visz, akit csak tud, aztán magyarázkodik, mentegetőzik, új kalandon töri a fejét, míg utol nem éri a végzet. De abból sem tanul, legfeljebb a hallgatónak rágják a szájába, hogy így jár minden pernahajder.

Don Giovanni azonban most a halállal dacol, hatalmas túlélési vágy vezeti egyre nyomorúságosabb helyzetekbe. Mint egy sértett farkas (s a második felvonásban csakugyan átüget egy farkaskutya a színpadon, igaz, pocsék színész, mert a farkát boldogan csóválja) vonszolja előre a testét, az egyetlen attribútumát, amelyre addig számíthatott. Az első jelenetekben Don Giovanni életerős csődör, de a pisztolylövés után felfeslik a húsával együtt a lelke is. Leporello regiszteráriája („Madamina, il catalogo è questo…”) ekkor nem is a dicsekvést szolgálja, csak a figyelmet tereli el a jó szolga, míg Giovanni összeszedi magát a következő menetre. A direktor talán ezért rendezte be a cselekményt a realisztikusan megépített erdőbe (látványtervező: Christian Schmidt), amelyet olykor szinte csak a szereplők zseblámpái világítanak be, és inkább emlékeztet a bukott Édenre, mint tündérkertre. Végül a főhős nem pokolra jut, hanem ernyedten hull bele a jéghideg sírgödörbe: mint amikor egy test kihűl.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.