Opera

A sebzett vad

Mozart: Don Giovanni

Kritika

Don Giovanni már a nyitány alatt megsérül, épp a Komturt igyekszik agyonverni egy husánggal, amikor az meglövi alhastájékon.

A következő három órában a démoni szoknyavadász nekiiramodik az utolsó trófeákért, kifulladásig tartó rohama felér egy kálváriával. A Regietheater klasszikussá érett német rendezője, Claus Guth 2008-ban mutatta be saját Don Giovanni-értelmezését a Salzburgi Ünnepi Játékokon, s azóta műsorra került Berlinben, Madridban, Amszterdamban, az idén pedig a párizsi Opéra Bastille színpadán látható. No meg Budapesten, a nevezetes büféhez rendelt Ybl-palotában.

A rendező markáns olvasatában Don Giovanni nem is barokk kastélycirádák között vadászik hölgyprédáira, hanem egy sötétlő erdőben, valahol az emberélet útjának végén. Annyiféle értelmezés tapadt ehhez a figurához Tirso de Molinától Molière-en át Kierkegaard-ig, hogy olykor el is feledkezünk Lorenzo da Ponte bravúrosan megoldott problémájáról: a drámának nincsen cselekménye, csak állapota. Egy libertinus ágyba visz, akit csak tud, aztán magyarázkodik, mentegetőzik, új kalandon töri a fejét, míg utol nem éri a végzet. De abból sem tanul, legfeljebb a hallgatónak rágják a szájába, hogy így jár minden pernahajder.

Don Giovanni azonban most a halállal dacol, hatalmas túlélési vágy vezeti egyre nyomorúságosabb helyzetekbe. Mint egy sértett farkas (s a második felvonásban csakugyan átüget egy farkaskutya a színpadon, igaz, pocsék színész, mert a farkát boldogan csóválja) vonszolja előre a testét, az egyetlen attribútumát, amelyre addig számíthatott. Az első jelenetekben Don Giovanni életerős csődör, de a pisztolylövés után felfeslik a húsával együtt a lelke is. Leporello regiszteráriája („Madamina, il catalogo è questo…”) ekkor nem is a dicsekvést szolgálja, csak a figyelmet tereli el a jó szolga, míg Giovanni összeszedi magát a következő menetre. A direktor talán ezért rendezte be a cselekményt a realisztikusan megépített erdőbe (látványtervező: Christian Schmidt), amelyet olykor szinte csak a szereplők zseblámpái világítanak be, és inkább emlékeztet a bukott Édenre, mint tündérkertre. Végül a főhős nem pokolra jut, hanem ernyedten hull bele a jéghideg sírgödörbe: mint amikor egy test kihűl.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.