Színház

Az országút szélén hagyott gyerekekről

Mariella Mehr élete

Kritika

Lábán Katalin rendezőként rendre olyan szövegeket állít színpadra, amelyekre a legtöbben azt mondanák, hogy nem színpadra valók.

Kemény Zsigmond regénye, a Zord idők, Pilinszky János és Sheryl Sutton beszélgetései vagy a Malte Laurids Brigge Rilkétől – mind olyan címek, amelyektől a legtöbb színházi közönségszervező sírva menekül. Lábán azonban nem sikerre törekszik, hanem arra, hogy a számára fontos szövegeket megmutathassa, remélve, hogy egy kis színháznyi ember csak-csak kíváncsi rájuk. És az RS9 pincéjét vagy a Vallai Kertet időről időre tényleg megtölti az a harminc-negyven ember, akik hisznek neki, vagy csak nyitottak ezekre a szövegközpontú előadásokra.

Aztán megtörténhet, hogy egy ismeretlen svájci nőről szóló monodrámát nézve hirtelen úgy érzik, hogy az nagyon is összecseng a mai magyar valósággal. Pedig a Mariella Mehr életét még októberben mutatták be, amikor a nagyközönség még nem szembesült azzal, micsoda égető sebeket takargat a nem működő magyar gyermekvédelem.

A két éve elhunyt Mariella Mehr (1947–2022) svájci író volt, aki a jenis cigány kisebbséghez tartozott. A jenisek (németül: jenische, franciául: Yéniches) Svájcban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában vándoroltak, nomád életmódjuk miatt folyamatosan üldözték őket. Ennek következtében a hagyományos vándoréletet folytató jenisek száma mára egy-két ezerre csökkent. Az 1920-as években Svájcban Alfred Siegfried (egy korábban pedofília miatt menesztett gimnáziumi tanár) létrehozta a Kinder der Landstrasse (Az országút gyermekei) nevű „segélyszervezetet” azzal a céllal, hogy a jenis szülőktől elvett gyerekekből intézetekben „kiirtsák az örökletes aszociális viselkedést”. Az anyákat kényszer­sterilizálták, a gyerekeket pedig elektrosokkal és más kegyetlen módszerekkel „kezelték”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).