Könyv

Légvárostrom

Ablonczy Balázs: Száz év múlva lejár? Újabb Trianon-legendák

Kritika

A történész Teleki Pál kutatójaként a két világháború közti miniszterelnökről írt monográfiájával érkezett Ablonczy a magyar történettudományba, majd vált egyre ismertebbé a szélesebb közvélemény előtt is. Az utóbbi másfél évtizedben viszont a neve összeforrt a trianoni békeszerződéshez kapcsolódó legendák összegyűjtésével, és ezek szakszerű cáfolatával.

A különböző mítoszokkal és féligazságokkal kapcsolatos kutatásai előbb tanulmányként jelentek meg a Romsics Ignác szerkesztette Magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948 című kötetben, aztán egy évvel később már önálló kötetté bővítve láttak napvilágot, komoly szakmai sikert aratva.

Tizenkét éve jelent meg az első kötet, Ablonczy most az abból kimaradt, illetve az az­óta eltelt bő évtizedben gyűjtött „legendákat” gyűjtötte össze. Közben többször és több helyen nyilatkozta már (és a könyvben is több helyütt hangsúlyozza), hogy önmagában nincs különösebb gondja azzal, hogy ezek a legendák léteznek, teljesen érthető, hogy az 1920-as békeszerződés okozta társadalmi sokk és trauma tág teret adott (és ad a mai napig) a leegyszerűsítéseknek, a rész- és fél­igazságoknak, vagy a sosemvolt dolgok valósággá kreálásának. Különösen azoknak, amelyek a saját hibáinkkal való szembenézés helyett a felelősségáthárítást választják. Nem szigorú értelemben vett legendákról van szó, s némelyikük csak erősebben-lazábban kötődik magához a békeszerződéshez. Nem egy közöttük ordas tévedés, vaskos csúsztatás, rész- és féligazság, de vannak közöttük kitalációk, fantazmagóriák, vagy különböző motivációk szülte hazugságok is.

Vajon Mackensen tábornagy meg tudta volna védeni Erdélyt (nem), használtak-e rúzst és parfümöt Budapest román megszállói (megkérdőjelezhető)? Apponyi mondta-e „sírásós” mondatát (nem), lejár-e száz év után a békeszerződés (nem, a szerződés semmiféle időklauzulát nem tartalmaz)? Utóbbi (a kötetnek is címet adó legenda) már csak azért is érdekes, mert iskolapéldája annak, hogy ezek a mítoszok akár már egészen kicsi energiabefektetéssel is cáfolhatók lennének, hiszen a békeszerződés szövege a világhálón is régóta teljes egészében elolvasható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.