Könyv

Aki szembeszállt a tálibokkal

Zarifa Ghafari, Hannah Lucinda Smith: Zarifa: Egy nő harca a férfiak világában

Kritika

A világ nyugati részén a feminizmus már a #metoo negyedik hullámánál tart, és fókuszában a keresztény-fundamentalista visszacsapás miatt egyre inkább a reprodukciós jogok állnak. A világ keleti részének egyes országaiban azonban, a muszlim-fundamentalista visszacsapás miatt a nőknek újra olyan első hullámos célokért kell küzdeniük, mint az (otthonon kívüli) munkavállalás, a tanulás, vagy éppenséggel a puszta közterületi tartózkodás, a szabad mozgás.

Zarifa Ghafari története e küzdelmet tárja fel, a maga számos veszélyével és kevés felemelő pillanatával.

Afganisztán rendkívül konzervatív Vardak régiójának első női polgármestere az Isztambulban élő újságíróval, Hannah Lucinda Smith-szel vázolja fel a társadalmi-politikai kontextust, Afganisztán konfliktusokkal teli történelmét, „az invázió és a szélsőségesség körforgását”, ami nélkül a család életét sem értenénk meg. Több mártírjuk volt: a most alig harmincéves Zarifa nagyapját (hiába volt mélyen vallásos) a bevonuló „istentelen” szovjetek ellen harcoló tadzsik milíciák ölték meg – azért, mert koedukált iskolát működtetett. Nagybátyjával a mudzsahidek végeztek, mert a baloldali Afganisztáni Népi Demokratikus Párt tagja volt. Zarifa látott példát a nők hősiességére is: megözvegyült nagymamája lázadó módon visszautasította a sógorházasságot és a második feleség szerepét, inkább fogta a gyerekeit, és gyári munkásnak állt a fővárosban. Anyja pedig, noha az afgán lányok többségéhez hasonlóan fiatalon, tizenhat évesen férjhez ment, házasságkötése után sem szakította meg a tanulmányait: a tradíciók és a modern eszmék között ingázó férje vitte mindennap biciklivel az iskolába.

Zarifa Ghafari a szétdúlt országban született, és mindennapos terrortámadások közepette nőtt fel. Apja munkája révén az ország több pontján megfordult, belelátva így a vidéki nők életébe is. Miután ösztöndíjjal India egy progresszív egyetemén közgazdászdiplomát szerzett, hazájába visszatérve támogató párjával rádióadót működtetett, elérve a legeldugottabb helyeken élő írástudatlan asszonyokat is. Amikor a régióban megüresedett egy kisváros, Maidan Sar polgármesteri széke, azonnal megpályázza. Kilenc hónapba telik, amíg a tiltakozások közepette egyáltalán el tudja foglalni megnyert posztját, aztán kíméletlenül nekilát a korrupció felszámolásának. Maidan Sarban nem volt se iskola, se orvosi rendelő, se kiépített közút, se szakszerű hulladékkezelés. Zarifa az illegális (és a talibánnal összeköttetésben álló) üzlettulajdonosokat bejelentésre, adófizetésre kényszerítette, és az így beszedett pénzből fejlesztette a települést. Határtalan elszántsággal tette a dolgát: „Megfogadtam, hogy mire kitöltöm az időmet, jobban fognak félni az én csíptetős mappámtól és jegyzőkönyveimtől, mint a tálibok puskáitól.” Háromszor próbálták megölni, de a merényletek sem tántorították el céljától.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."