Könyv

Aki szembeszállt a tálibokkal

Zarifa Ghafari, Hannah Lucinda Smith: Zarifa: Egy nő harca a férfiak világában

Kritika

A világ nyugati részén a feminizmus már a #metoo negyedik hullámánál tart, és fókuszában a keresztény-fundamentalista visszacsapás miatt egyre inkább a reprodukciós jogok állnak. A világ keleti részének egyes országaiban azonban, a muszlim-fundamentalista visszacsapás miatt a nőknek újra olyan első hullámos célokért kell küzdeniük, mint az (otthonon kívüli) munkavállalás, a tanulás, vagy éppenséggel a puszta közterületi tartózkodás, a szabad mozgás.

Zarifa Ghafari története e küzdelmet tárja fel, a maga számos veszélyével és kevés felemelő pillanatával.

Afganisztán rendkívül konzervatív Vardak régiójának első női polgármestere az Isztambulban élő újságíróval, Hannah Lucinda Smith-szel vázolja fel a társadalmi-politikai kontextust, Afganisztán konfliktusokkal teli történelmét, „az invázió és a szélsőségesség körforgását”, ami nélkül a család életét sem értenénk meg. Több mártírjuk volt: a most alig harmincéves Zarifa nagyapját (hiába volt mélyen vallásos) a bevonuló „istentelen” szovjetek ellen harcoló tadzsik milíciák ölték meg – azért, mert koedukált iskolát működtetett. Nagybátyjával a mudzsahidek végeztek, mert a baloldali Afganisztáni Népi Demokratikus Párt tagja volt. Zarifa látott példát a nők hősiességére is: megözvegyült nagymamája lázadó módon visszautasította a sógorházasságot és a második feleség szerepét, inkább fogta a gyerekeit, és gyári munkásnak állt a fővárosban. Anyja pedig, noha az afgán lányok többségéhez hasonlóan fiatalon, tizenhat évesen férjhez ment, házasságkötése után sem szakította meg a tanulmányait: a tradíciók és a modern eszmék között ingázó férje vitte mindennap biciklivel az iskolába.

Zarifa Ghafari a szétdúlt országban született, és mindennapos terrortámadások közepette nőtt fel. Apja munkája révén az ország több pontján megfordult, belelátva így a vidéki nők életébe is. Miután ösztöndíjjal India egy progresszív egyetemén közgazdászdiplomát szerzett, hazájába visszatérve támogató párjával rádióadót működtetett, elérve a legeldugottabb helyeken élő írástudatlan asszonyokat is. Amikor a régióban megüresedett egy kisváros, Maidan Sar polgármesteri széke, azonnal megpályázza. Kilenc hónapba telik, amíg a tiltakozások közepette egyáltalán el tudja foglalni megnyert posztját, aztán kíméletlenül nekilát a korrupció felszámolásának. Maidan Sarban nem volt se iskola, se orvosi rendelő, se kiépített közút, se szakszerű hulladékkezelés. Zarifa az illegális (és a talibánnal összeköttetésben álló) üzlettulajdonosokat bejelentésre, adófizetésre kényszerítette, és az így beszedett pénzből fejlesztette a települést. Határtalan elszántsággal tette a dolgát: „Megfogadtam, hogy mire kitöltöm az időmet, jobban fognak félni az én csíptetős mappámtól és jegyzőkönyveimtől, mint a tálibok puskáitól.” Háromszor próbálták megölni, de a merényletek sem tántorították el céljától.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”