Kiállítás

A test tere

Modellállítás: az emberi test képi konstrukciói

  • Révész Emese
  • 2021. november 17.

Kritika

Teljes pompájával zuhan rá a historizmus arra, aki ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti épületébe belép.

Amíg felér a kiállítótérbe, Lotz Károly frissen felújított mennyezeti freskóin, az esztétika elvont terében nyújtózkodó eszményi aktjainak képében megannyi makulátlan szépségű nőalak sodródik az útjába. Az emberi figura ábrázolása sokáig az akadémikus képalkotás kiváltsága és legfőbb célja volt. Ezt a mára kultúrtörténeti kuriózumnak számító ismeretanyagot ma is őrzi az egyetem, nemcsak muzeális értékű szertárában, hanem aktuális oktatási gyakorlata révén is. Az idén alapításának 150. évfordulóját ünneplő egyetem tárlata friss tekintettel elemez egy nagy múltú témát, képletesen szólva: a Lotz-aktokat nem megkerülni akarja, hanem jól szemügyre venni alulról, felülről, belülről, és saját mátrixába helyezni. Az Albert Ádám képzőművész koncepciója mentén, Bojtos Anikó művészettörténész kurátori munkájával társuló tárlat sikeres kísérletet tesz arra, hogy helyzetbe hozza az intézmény akadémikus örökségét.

A kiállítás elegáns könnyedséggel fogja át ezt a másfél évszázados múltat, pazar műtárgyanyaggal állítva kortárs kontextusba az alakrajzi tradíciót. Az alcím, Az emberi test képi konstrukciói, önmagában jelzi a kérdésfeltevés irányát: a téma nem az emberi figura rajza, hanem a test vizuális reprezentációja, amit alapvetően társadalmi, történeti konstrukciónak tekint. Az anyag a történeti kronológia helyett a test képi értelmezésének jellegzetes témáit villantja fel: a meztelen testet, az anatómiai testet, a politikai testet, a férfi- és női testet, és mindebben a modell szerepét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.