Kiállítás

A test tere

Modellállítás: az emberi test képi konstrukciói

  • Révész Emese
  • 2021. november 17.

Kritika

Teljes pompájával zuhan rá a historizmus arra, aki ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti épületébe belép.

Amíg felér a kiállítótérbe, Lotz Károly frissen felújított mennyezeti freskóin, az esztétika elvont terében nyújtózkodó eszményi aktjainak képében megannyi makulátlan szépségű nőalak sodródik az útjába. Az emberi figura ábrázolása sokáig az akadémikus képalkotás kiváltsága és legfőbb célja volt. Ezt a mára kultúrtörténeti kuriózumnak számító ismeretanyagot ma is őrzi az egyetem, nemcsak muzeális értékű szertárában, hanem aktuális oktatási gyakorlata révén is. Az idén alapításának 150. évfordulóját ünneplő egyetem tárlata friss tekintettel elemez egy nagy múltú témát, képletesen szólva: a Lotz-aktokat nem megkerülni akarja, hanem jól szemügyre venni alulról, felülről, belülről, és saját mátrixába helyezni. Az Albert Ádám képzőművész koncepciója mentén, Bojtos Anikó művészettörténész kurátori munkájával társuló tárlat sikeres kísérletet tesz arra, hogy helyzetbe hozza az intézmény akadémikus örökségét.

A kiállítás elegáns könnyedséggel fogja át ezt a másfél évszázados múltat, pazar műtárgyanyaggal állítva kortárs kontextusba az alakrajzi tradíciót. Az alcím, Az emberi test képi konstrukciói, önmagában jelzi a kérdésfeltevés irányát: a téma nem az emberi figura rajza, hanem a test vizuális reprezentációja, amit alapvetően társadalmi, történeti konstrukciónak tekint. Az anyag a történeti kronológia helyett a test képi értelmezésének jellegzetes témáit villantja fel: a meztelen testet, az anatómiai testet, a politikai testet, a férfi- és női testet, és mindebben a modell szerepét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.