Rádió

Machinált mechanizmusok

Történelmi vitaműsor a Klubrádióban

Kritika

Bár erős az apadás, azért lefolyt némi víz a Dunán, amióta legutóbb a Klubrádióról írtunk. És mennyi minden történt, illetve nem történt azóta!

A csatorna nem kapta vissza a frekvenciáját (frekvenciáit), ellenben az őket élénken és szigorú következetességgel gáncsoló Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vezetője távozott a minap. Persze azt csak egy Budapestre pottyant marslakó gondolhatná, hogy ez 2021-ben nem épp azt jelzi, hogy eztán még inkább ugyanúgy lesz minden. A rádió ellenben stúdiót váltott, ami szintúgy nem pusztán infrastrukturális és ingatlanpiaci okokra vezethető vissza, s az utóbbi időben rendre terheléses támadások érik a szervereit, mert ez egy ilyen világ.

Hogy milyen is pontosan ez a világ, arról alighanem van némi mondanivalója Rózsa Péternek is (aki, ha nem csal emlékezetünk, volt itt főszerkesztő-helyettes is, majd elment hetilap-főszerkesztőnek, aztán egy látványos fordulattal, amelyben egy Orbán-családról készült fotó is szerepet kapott – kész krimi! –, tért vissza a műsorvezetéshez, szóval szintén megjárta a hadak útját). Néhány éve megemlékeztünk építészeti sorozatáról, a szerencsére azóta is futó Utcafrontról, és a Köves Slomóval közös magyar-zsidó magazinjáról, az azóta szerencsére már elhalt Csak semmi majréról is. Egy ideje hetente jelentkező történelmi vitaműsort is irányít Másrészről címmel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.