Tévésorozat

Ahol a tagadás a lábát megveti

A siló

Kritika

Mit árul el a társadalmunkról, hogy a rendszer működését és hibáit sokszor az itt és mostból kivezetve, a fantasztikum vagy egy disztópikus jövőkép keretei közt tudjuk leghitelesebben tárgyalni?

Az egzisztenciális sci-fik mintha olyan, rég elfeledett nyelven szólnának a tömegekhez, amelyet azok talán nem is beszélnek, mégis, mint az újszülött az addig sosem látott anyja hangját, felismerik. Persze nem nagy kunszt a nyugati embert egzisztenciális krízisbe sodorni, elég meglibbenteni előtte, hogy létezik világ az általa ismerten túl is, amelytől egy rendszer el akarja zárni, ezzel rabszolgává téve őt. Mindig adott a többet ígérő tudás és az emberi kicsinység szembeállítása, ahogy egy jól körülhatárolható főgonosz is. Az ilyen egyszerű képletek olyan bonyolult, máig vitára ingerlő alkotásokat szültek már, mint a Mátrix, a Truman Show, a Lost – Eltűntek vagy épp a Westworld. A távolról sem teljes lista adta mintázatból viszont jól látható, hogy az efféle létkérdésekről szóló darabokba kódolva van a siker. A siló is ezen az úton jár.

Posztapokaliptikus időben járunk, az emberek már csak a földben, 144 szint mélyre vájt silóban tudnak élni, amely elszigetelve tartja őket a mérgező külvilágtól. A dunsztosüvegként lezárt, burjánzó hangyafarmon a nép szépen, harmóniában él, örül, ha szülhet (ha szülhet), retteg az odakinttől, megveti a lázadókat és mindenekfelett betartja az Egyezményt. Jóllehet nyomott és igen fényszegény, de tulajdonképpen paradicsomi állapot ez, amelyet – szokás szerint – tönkrevág egy túl kíváncsi nő, aki pont azt az egyet (t)eszi, amit nem lenne szabad…

Graham Yost sorozatának alapötlete nemcsak az adaptált Hugh Howey-könyvsorozatból lehet ismerős, Platón barlangelméletétől kezdve a 1862-es Az ember tragédiájában, később az 1984-ben, sőt videójátékokban (Assassin’s Creed) is láthattunk már ilyet. Napjainkban pedig egyre-másra érkeznek az ilyesmit taglaló alkotások, amelyek alaptézisei között akad ugyan eltérés (van, amelyik azt vitatja, hogy létezünk-e egyáltalán, van, amelyik azt kutatja, hogy ha létezünk is, minek), de a legtöbbről elmondható, hogy sokat bíz a metaforahálók szövögetésére. Mivel egyfajta, gerincvelőbe ültetett alapprogramunkba babrál bele a feltúrt igazságfoszlányaival, csakúgy, mint a fentiek, A siló is sokféleképpen értelmezhető. Egyrészt a politikai rendszerek méltatásaként, mely értelmezéshez azért nincs szükség enigmára, hiszen a széria aktívan foglalkozik a hatalmi ágak hierarchiájának bogozásával. Másrészt viszont felfogható komoly társadalom- és valláskritikaként is. A Fentieket, a Középtájiakat és a Végeken élőket ugyan hosszú csigalépcső köti össze, ám az Egyezmény legfontosabb szabálya, hogy az itt esedékes transzportot sem lift, sem csörlő nem könnyítheti, fixálva a kasztok viszonylagos áthidalhatatlanságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.