Tévésorozat

Ahol a tagadás a lábát megveti

A siló

Kritika

Mit árul el a társadalmunkról, hogy a rendszer működését és hibáit sokszor az itt és mostból kivezetve, a fantasztikum vagy egy disztópikus jövőkép keretei közt tudjuk leghitelesebben tárgyalni?

Az egzisztenciális sci-fik mintha olyan, rég elfeledett nyelven szólnának a tömegekhez, amelyet azok talán nem is beszélnek, mégis, mint az újszülött az addig sosem látott anyja hangját, felismerik. Persze nem nagy kunszt a nyugati embert egzisztenciális krízisbe sodorni, elég meglibbenteni előtte, hogy létezik világ az általa ismerten túl is, amelytől egy rendszer el akarja zárni, ezzel rabszolgává téve őt. Mindig adott a többet ígérő tudás és az emberi kicsinység szembeállítása, ahogy egy jól körülhatárolható főgonosz is. Az ilyen egyszerű képletek olyan bonyolult, máig vitára ingerlő alkotásokat szültek már, mint a Mátrix, a Truman Show, a Lost – Eltűntek vagy épp a Westworld. A távolról sem teljes lista adta mintázatból viszont jól látható, hogy az efféle létkérdésekről szóló darabokba kódolva van a siker. A siló is ezen az úton jár.

Posztapokaliptikus időben járunk, az emberek már csak a földben, 144 szint mélyre vájt silóban tudnak élni, amely elszigetelve tartja őket a mérgező külvilágtól. A dunsztosüvegként lezárt, burjánzó hangyafarmon a nép szépen, harmóniában él, örül, ha szülhet (ha szülhet), retteg az odakinttől, megveti a lázadókat és mindenekfelett betartja az Egyezményt. Jóllehet nyomott és igen fényszegény, de tulajdonképpen paradicsomi állapot ez, amelyet – szokás szerint – tönkrevág egy túl kíváncsi nő, aki pont azt az egyet (t)eszi, amit nem lenne szabad…

Graham Yost sorozatának alapötlete nemcsak az adaptált Hugh Howey-könyvsorozatból lehet ismerős, Platón barlangelméletétől kezdve a 1862-es Az ember tragédiájában, később az 1984-ben, sőt videójátékokban (Assassin’s Creed) is láthattunk már ilyet. Napjainkban pedig egyre-másra érkeznek az ilyesmit taglaló alkotások, amelyek alaptézisei között akad ugyan eltérés (van, amelyik azt vitatja, hogy létezünk-e egyáltalán, van, amelyik azt kutatja, hogy ha létezünk is, minek), de a legtöbbről elmondható, hogy sokat bíz a metaforahálók szövögetésére. Mivel egyfajta, gerincvelőbe ültetett alapprogramunkba babrál bele a feltúrt igazságfoszlányaival, csakúgy, mint a fentiek, A siló is sokféleképpen értelmezhető. Egyrészt a politikai rendszerek méltatásaként, mely értelmezéshez azért nincs szükség enigmára, hiszen a széria aktívan foglalkozik a hatalmi ágak hierarchiájának bogozásával. Másrészt viszont felfogható komoly társadalom- és valláskritikaként is. A Fentieket, a Középtájiakat és a Végeken élőket ugyan hosszú csigalépcső köti össze, ám az Egyezmény legfontosabb szabálya, hogy az itt esedékes transzportot sem lift, sem csörlő nem könnyítheti, fixálva a kasztok viszonylagos áthidalhatatlanságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.