Az egzisztenciális sci-fik mintha olyan, rég elfeledett nyelven szólnának a tömegekhez, amelyet azok talán nem is beszélnek, mégis, mint az újszülött az addig sosem látott anyja hangját, felismerik. Persze nem nagy kunszt a nyugati embert egzisztenciális krízisbe sodorni, elég meglibbenteni előtte, hogy létezik világ az általa ismerten túl is, amelytől egy rendszer el akarja zárni, ezzel rabszolgává téve őt. Mindig adott a többet ígérő tudás és az emberi kicsinység szembeállítása, ahogy egy jól körülhatárolható főgonosz is. Az ilyen egyszerű képletek olyan bonyolult, máig vitára ingerlő alkotásokat szültek már, mint a Mátrix, a Truman Show, a Lost – Eltűntek vagy épp a Westworld. A távolról sem teljes lista adta mintázatból viszont jól látható, hogy az efféle létkérdésekről szóló darabokba kódolva van a siker. A siló is ezen az úton jár.
Posztapokaliptikus időben járunk, az emberek már csak a földben, 144 szint mélyre vájt silóban tudnak élni, amely elszigetelve tartja őket a mérgező külvilágtól. A dunsztosüvegként lezárt, burjánzó hangyafarmon a nép szépen, harmóniában él, örül, ha szülhet (ha szülhet), retteg az odakinttől, megveti a lázadókat és mindenekfelett betartja az Egyezményt. Jóllehet nyomott és igen fényszegény, de tulajdonképpen paradicsomi állapot ez, amelyet – szokás szerint – tönkrevág egy túl kíváncsi nő, aki pont azt az egyet (t)eszi, amit nem lenne szabad…
Graham Yost sorozatának alapötlete nemcsak az adaptált Hugh Howey-könyvsorozatból lehet ismerős, Platón barlangelméletétől kezdve a 1862-es Az ember tragédiájában, később az 1984-ben, sőt videójátékokban (Assassin’s Creed) is láthattunk már ilyet. Napjainkban pedig egyre-másra érkeznek az ilyesmit taglaló alkotások, amelyek alaptézisei között akad ugyan eltérés (van, amelyik azt vitatja, hogy létezünk-e egyáltalán, van, amelyik azt kutatja, hogy ha létezünk is, minek), de a legtöbbről elmondható, hogy sokat bíz a metaforahálók szövögetésére. Mivel egyfajta, gerincvelőbe ültetett alapprogramunkba babrál bele a feltúrt igazságfoszlányaival, csakúgy, mint a fentiek, A siló is sokféleképpen értelmezhető. Egyrészt a politikai rendszerek méltatásaként, mely értelmezéshez azért nincs szükség enigmára, hiszen a széria aktívan foglalkozik a hatalmi ágak hierarchiájának bogozásával. Másrészt viszont felfogható komoly társadalom- és valláskritikaként is. A Fentieket, a Középtájiakat és a Végeken élőket ugyan hosszú csigalépcső köti össze, ám az Egyezmény legfontosabb szabálya, hogy az itt esedékes transzportot sem lift, sem csörlő nem könnyítheti, fixálva a kasztok viszonylagos áthidalhatatlanságát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
