Ami talán megbotránkoztatóan hangozhat, de megvan a maga politikai és morális üzenete: a holokauszt áldozatai, az elkövetők és a zsidókat mentők is sok tekintetben átlagos emberek voltak. A National Geographic szériája kimondottan az utóbbiakat, a Frank család holland segítőit emeli a fókuszba. Talán ez mondható az egyébként kellemesen, lágyan szerkesztett sorozat legvakmerőbb narratív húzásának. Bár ez sem példa nélküli: a nemrég debütált Az Atlanti-óceánon túl is hasonló módszerrel dolgozott (arról pedig, hogy ez mennyire tereli el a figyelmet a rendszerszintű kollaborációról és magukról a zsidó áldozatokról, mindenki maga döntsön). Ott is a nem zsidó származású segítők kapták a főszerepet, a módszeres pusztítás ábrázolásának helyére pedig a személyes drámák és a hétköznapi életet egyre inkább beárnyékoló, sunyin terjeszkedő náci befolyás lépett. Azonban az Anne Frank bújtatója minden dramaturgiai édessége és könnyen emészthető lágysága ellenére is fajsúlyosabb drámát épít, mint elődje.
Bár a sorozat itt-ott megenged magának néhány fikciós szépségtapaszt a drámai hatás kedvéért, abban talán nem túloz, hogy Anne Frank valószínűleg egy átlagos, bezártságtól frusztrált, kamaszkori önkiteljesítésében megakasztott, élénk fiatal lány volt (ez naplói alapján sem titok). Vágyakkal, álmokkal, amelyek nem voltak sem kisebbek, sem nagyobbak, mint kortársaié; haragudott túlféltő szüleire, akiknek motivációit nem érthette pontosan; és olykor az örömöt is meglelte kényszerű börtönében. Őt is Miep Gies (Bel Powley), Otto Frank titkárnőjének szemén keresztül látjuk, akit néha rettentően idegesít Anne akadékoskodása (az akár a lelepleződésüket is okozhatja), de alapvetően csodálja az éles eszű lányt. Miepnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen alultáplált osztrák kislányként hozták egy holland családhoz, hogy náluk megerősödjön, ám végül náluk nőtt fel. Fiatal nőként kellemesen céltalan életet él, és csak az indítja munkakeresésre, hogy szülei már hozzáadnák titkon meleg mostohabátyjához, hogy ne kelljen többé eltartaniuk. A lány Otto Frank (Liev Schreiber) pektingyártó cégénél kap munkát (és a sorozat alaposan ki is használja a lekvárkészítésben rejlő titkos humorforrásokat). Hamarosan azonban sokkal nagyobb felelősséget raknak rá, hiszen munkaadóját és családját kell bújtatnia az egyre terjeszkedő náci erőszak elől.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
