Tévésorozat

Szív a szívnek

Anne Frank bújtatója

Kritika

A magyar cím kissé megtévesztő, hiszen pont azt csinálja vissza, amit az eredeti sorozat olyan merészen meglépett: a drámai hatás kedvéért számtalanszor mártírrá és szimbólummá emelt Anne Frankot mellékszereplővé teszi saját történetében.

Ami talán megbotránkoztatóan hangozhat, de megvan a maga politikai és morális üzenete: a holokauszt áldozatai, az elkövetők és a zsidókat mentők is sok tekintetben átlagos emberek voltak. A National Geographic szériája kimondottan az utóbbiakat, a Frank család holland segítőit emeli a fókuszba. Talán ez mondható az egyébként kellemesen, lágyan szerkesztett sorozat legvakmerőbb narratív húzásának. Bár ez sem példa nélküli: a nemrég debütált Az Atlanti-óceánon túl is hasonló módszerrel dolgozott (arról pedig, hogy ez mennyire tereli el a figyelmet a rendszerszintű kollaborációról és magukról a zsidó áldozatokról, mindenki maga döntsön). Ott is a nem zsidó származású segítők kapták a főszerepet, a módszeres pusztítás ábrázolásának helyére pedig a személyes drámák és a hétköznapi életet egyre inkább beárnyékoló, sunyin terjeszkedő náci befolyás lépett. Azonban az Anne Frank bújtatója minden dramaturgiai édessége és könnyen emészthető lágysága ellenére is fajsúlyosabb drámát épít, mint elődje.

Bár a sorozat itt-ott megenged magának néhány fikciós szépségtapaszt a drámai hatás kedvéért, abban talán nem túloz, hogy Anne Frank valószínűleg egy átlagos, bezártságtól frusztrált, kamaszkori önkiteljesítésében megakasztott, élénk fiatal lány volt (ez naplói alapján sem titok). Vágyakkal, álmokkal, amelyek nem voltak sem kisebbek, sem nagyobbak, mint kortársaié; haragudott túlféltő szüleire, akiknek motivációit nem érthette pontosan; és olykor az örömöt is meglelte kényszerű börtönében. Őt is Miep Gies (Bel Powley), Otto Frank titkárnőjének szemén keresztül látjuk, akit néha rettentően idegesít Anne akadékoskodása (az akár a lelepleződésüket is okozhatja), de alapvetően csodálja az éles eszű lányt. Miepnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen alultáplált osztrák kislányként hozták egy holland családhoz, hogy náluk megerősödjön, ám végül náluk nőtt fel. Fiatal nőként kellemesen céltalan életet él, és csak az indítja munkakeresésre, hogy szülei már hozzáadnák titkon meleg mostohabátyjához, hogy ne kelljen többé eltartaniuk. A lány Otto Frank (Liev Schreiber) pektingyártó cégénél kap munkát (és a sorozat alaposan ki is használja a lekvárkészítésben rejlő titkos humorforrásokat). Hamarosan azonban sokkal nagyobb felelősséget raknak rá, hiszen munkaadóját és családját kell bújtatnia az egyre terjeszkedő náci erőszak elől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.