Tévésorozat

Szív a szívnek

Anne Frank bújtatója

Kritika

A magyar cím kissé megtévesztő, hiszen pont azt csinálja vissza, amit az eredeti sorozat olyan merészen meglépett: a drámai hatás kedvéért számtalanszor mártírrá és szimbólummá emelt Anne Frankot mellékszereplővé teszi saját történetében.

Ami talán megbotránkoztatóan hangozhat, de megvan a maga politikai és morális üzenete: a holokauszt áldozatai, az elkövetők és a zsidókat mentők is sok tekintetben átlagos emberek voltak. A National Geographic szériája kimondottan az utóbbiakat, a Frank család holland segítőit emeli a fókuszba. Talán ez mondható az egyébként kellemesen, lágyan szerkesztett sorozat legvakmerőbb narratív húzásának. Bár ez sem példa nélküli: a nemrég debütált Az Atlanti-óceánon túl is hasonló módszerrel dolgozott (arról pedig, hogy ez mennyire tereli el a figyelmet a rendszerszintű kollaborációról és magukról a zsidó áldozatokról, mindenki maga döntsön). Ott is a nem zsidó származású segítők kapták a főszerepet, a módszeres pusztítás ábrázolásának helyére pedig a személyes drámák és a hétköznapi életet egyre inkább beárnyékoló, sunyin terjeszkedő náci befolyás lépett. Azonban az Anne Frank bújtatója minden dramaturgiai édessége és könnyen emészthető lágysága ellenére is fajsúlyosabb drámát épít, mint elődje.

Bár a sorozat itt-ott megenged magának néhány fikciós szépségtapaszt a drámai hatás kedvéért, abban talán nem túloz, hogy Anne Frank valószínűleg egy átlagos, bezártságtól frusztrált, kamaszkori önkiteljesítésében megakasztott, élénk fiatal lány volt (ez naplói alapján sem titok). Vágyakkal, álmokkal, amelyek nem voltak sem kisebbek, sem nagyobbak, mint kortársaié; haragudott túlféltő szüleire, akiknek motivációit nem érthette pontosan; és olykor az örömöt is meglelte kényszerű börtönében. Őt is Miep Gies (Bel Powley), Otto Frank titkárnőjének szemén keresztül látjuk, akit néha rettentően idegesít Anne akadékoskodása (az akár a lelepleződésüket is okozhatja), de alapvetően csodálja az éles eszű lányt. Miepnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen alultáplált osztrák kislányként hozták egy holland családhoz, hogy náluk megerősödjön, ám végül náluk nőtt fel. Fiatal nőként kellemesen céltalan életet él, és csak az indítja munkakeresésre, hogy szülei már hozzáadnák titkon meleg mostohabátyjához, hogy ne kelljen többé eltartaniuk. A lány Otto Frank (Liev Schreiber) pektingyártó cégénél kap munkát (és a sorozat alaposan ki is használja a lekvárkészítésben rejlő titkos humorforrásokat). Hamarosan azonban sokkal nagyobb felelősséget raknak rá, hiszen munkaadóját és családját kell bújtatnia az egyre terjeszkedő náci erőszak elől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.