Tévésorozat

Szív a szívnek

Anne Frank bújtatója

Kritika

A magyar cím kissé megtévesztő, hiszen pont azt csinálja vissza, amit az eredeti sorozat olyan merészen meglépett: a drámai hatás kedvéért számtalanszor mártírrá és szimbólummá emelt Anne Frankot mellékszereplővé teszi saját történetében.

Ami talán megbotránkoztatóan hangozhat, de megvan a maga politikai és morális üzenete: a holokauszt áldozatai, az elkövetők és a zsidókat mentők is sok tekintetben átlagos emberek voltak. A National Geographic szériája kimondottan az utóbbiakat, a Frank család holland segítőit emeli a fókuszba. Talán ez mondható az egyébként kellemesen, lágyan szerkesztett sorozat legvakmerőbb narratív húzásának. Bár ez sem példa nélküli: a nemrég debütált Az Atlanti-óceánon túl is hasonló módszerrel dolgozott (arról pedig, hogy ez mennyire tereli el a figyelmet a rendszerszintű kollaborációról és magukról a zsidó áldozatokról, mindenki maga döntsön). Ott is a nem zsidó származású segítők kapták a főszerepet, a módszeres pusztítás ábrázolásának helyére pedig a személyes drámák és a hétköznapi életet egyre inkább beárnyékoló, sunyin terjeszkedő náci befolyás lépett. Azonban az Anne Frank bújtatója minden dramaturgiai édessége és könnyen emészthető lágysága ellenére is fajsúlyosabb drámát épít, mint elődje.

Bár a sorozat itt-ott megenged magának néhány fikciós szépségtapaszt a drámai hatás kedvéért, abban talán nem túloz, hogy Anne Frank valószínűleg egy átlagos, bezártságtól frusztrált, kamaszkori önkiteljesítésében megakasztott, élénk fiatal lány volt (ez naplói alapján sem titok). Vágyakkal, álmokkal, amelyek nem voltak sem kisebbek, sem nagyobbak, mint kortársaié; haragudott túlféltő szüleire, akiknek motivációit nem érthette pontosan; és olykor az örömöt is meglelte kényszerű börtönében. Őt is Miep Gies (Bel Powley), Otto Frank titkárnőjének szemén keresztül látjuk, akit néha rettentően idegesít Anne akadékoskodása (az akár a lelepleződésüket is okozhatja), de alapvetően csodálja az éles eszű lányt. Miepnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen alultáplált osztrák kislányként hozták egy holland családhoz, hogy náluk megerősödjön, ám végül náluk nőtt fel. Fiatal nőként kellemesen céltalan életet él, és csak az indítja munkakeresésre, hogy szülei már hozzáadnák titkon meleg mostohabátyjához, hogy ne kelljen többé eltartaniuk. A lány Otto Frank (Liev Schreiber) pektingyártó cégénél kap munkát (és a sorozat alaposan ki is használja a lekvárkészítésben rejlő titkos humorforrásokat). Hamarosan azonban sokkal nagyobb felelősséget raknak rá, hiszen munkaadóját és családját kell bújtatnia az egyre terjeszkedő náci erőszak elől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.