Kiállítás

Aktivizmus színészekkel

Elég – Csoszó Gabriella a Radnóti Színházban

  • Erdei Krisztina
  • 2024. április 17.

Kritika

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Szabadúszó és független figura, a sok-sok kudarc után is hisz a változásban. Utóbbi tulajdonságok elmondhatók Csizek Gabriella kurátorról is, akivel közösen jegyzik a kiállítást, olyan közügyeket helyezve fókuszba, amelyekről már sokat hallottunk, mégsem oldódtak meg, se rövid, se hosszú távon. A Radnóti Színház 2022/2023-as évadának kampányában a társulat tagjai felelős állampolgárként foglaltak állást egy-egy számukra releváns társadalmi kérdésben, kimondottan azzal a céllal, hogy felkavarják az állóvizet.

A cím már önmagában egy kiáltás is lehetne. A szó azonban felkiáltójel nélkül, kissé kimérten, nem indulatosan, hanem megfontoltan vezeti be az ügyeket, amelyeket a színészek személyesen választottak ki, hogy a többségi társadalom számára a saját olvasatukban mutassák meg az állami gondozással, a mentálhigiénia hiányával, a netfüggőséggel vagy a tanárok megbecsültségével kapcsolatos problémákat. Elég a láthatatlanságból! – mondják.

A galériába lépve először a felkarolt ügyek és a képek nagy mennyiségével és sokszínűségével szembesülünk. A fotókon ismert és kevésbé ismert arcokat fedezhetünk fel. A radnótis színészek a fotográfiákon magukban vagy segítőikkel, a színházi megfogalmazáshoz képest kevésbé megrendezve, inkább performatívan, többször ismétlésekkel, laza szekvenciákban fogalmazzák meg a felkarolt és támogatni kívánt ügyeket. Hol eljátsszák, mint Berényi Nóra Blanka a fiatalok elvándorlását, vagy mint Porogi Ádám az internetfüggőséget, hol tüntetnek érte, mint László Zsolt az oktatás jövőjéért, hol pedig a saját tapasztalukat rögzítik, mint ahogy Kováts Adél az akadálymentesítés fontosságával kapcsolatos élményeit. (Maga a galéria is akadálymentes, így kerekesszékesek számára is látogatható.) Improvizatív játékukhoz könnyű kapcsolódni. Elég a megközelíthetetlenségből! – üzenik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.