Kiállítás

Aktivizmus színészekkel

Elég – Csoszó Gabriella a Radnóti Színházban

  • Erdei Krisztina
  • 2024. április 17.

Kritika

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Szabadúszó és független figura, a sok-sok kudarc után is hisz a változásban. Utóbbi tulajdonságok elmondhatók Csizek Gabriella kurátorról is, akivel közösen jegyzik a kiállítást, olyan közügyeket helyezve fókuszba, amelyekről már sokat hallottunk, mégsem oldódtak meg, se rövid, se hosszú távon. A Radnóti Színház 2022/2023-as évadának kampányában a társulat tagjai felelős állampolgárként foglaltak állást egy-egy számukra releváns társadalmi kérdésben, kimondottan azzal a céllal, hogy felkavarják az állóvizet.

A cím már önmagában egy kiáltás is lehetne. A szó azonban felkiáltójel nélkül, kissé kimérten, nem indulatosan, hanem megfontoltan vezeti be az ügyeket, amelyeket a színészek személyesen választottak ki, hogy a többségi társadalom számára a saját olvasatukban mutassák meg az állami gondozással, a mentálhigiénia hiányával, a netfüggőséggel vagy a tanárok megbecsültségével kapcsolatos problémákat. Elég a láthatatlanságból! – mondják.

A galériába lépve először a felkarolt ügyek és a képek nagy mennyiségével és sokszínűségével szembesülünk. A fotókon ismert és kevésbé ismert arcokat fedezhetünk fel. A radnótis színészek a fotográfiákon magukban vagy segítőikkel, a színházi megfogalmazáshoz képest kevésbé megrendezve, inkább performatívan, többször ismétlésekkel, laza szekvenciákban fogalmazzák meg a felkarolt és támogatni kívánt ügyeket. Hol eljátsszák, mint Berényi Nóra Blanka a fiatalok elvándorlását, vagy mint Porogi Ádám az internetfüggőséget, hol tüntetnek érte, mint László Zsolt az oktatás jövőjéért, hol pedig a saját tapasztalukat rögzítik, mint ahogy Kováts Adél az akadálymentesítés fontosságával kapcsolatos élményeit. (Maga a galéria is akadálymentes, így kerekesszékesek számára is látogatható.) Improvizatív játékukhoz könnyű kapcsolódni. Elég a megközelíthetetlenségből! – üzenik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.