Koncert

Messziről jött zeneszerző

Tan Dun: Buddha-passió

Kritika

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

A szintézis alkotója, akire hatott a minimalizmus, a multimédiás művészet, az avantgárd, s nem mellékesen Bartók Béla, nem csak a népzenei inspirációk okán. Valamint egy gyermekkori élmény: a kulturális forradalom idején, amikor elszakították a szüleitől és rizsföldekre küldték, a vörösgárdisták gépfegyverrel lőttek egy egyetemi campust, zongorákat használva barikádként. A húrok zengtek és szakadtak a fegyverropogás közben, aztán csend lett. Tan Dun húszéves is volt már, mire először hallotta Bach zenéjét, s végül is ez sodorta a zeneszerzői pályára, amelyen Hans Werner Henze, a német avantgárd notórius „alakváltója” volt első meghatározó mestere.

A kezdettől törekedett rá, hogy a keleti világlátást és esztétikát nyugati eszközök segítségével megjelenítse. Első nagyobb sikerét A taoizmusról című szimfonikus költeménye hozta el, írt operákat és „vízi passiót” Máté evangéliuma után, hogy aztán Ang Lee és Csang Ji-mou már említett wuxia harcművészeti filmjeivel érjen el a tömegekhez. Rögeszmésen színpadi szerző: ahogy a hagyományos kínai zenében is több színpadiasságot követel, mint a mi hangversenytermi rituáléink, úgy az ő versenyműveit, szimfonikus alkotásait és egyéb műveit nem csak hallgatni, de nézni is élmény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.