A műalkotás Georgia állam valamely kitalált porfészkében játszódott, s másról sem szólt, mint csupán arról, hogy rikoltozó fiatalok egy korallpiros (vagy sötét narancssárga) Dodge Chargerrel menekülnek a rendőrség elől, mely akciózásuknak kivétel nélkül az a vége, hogy ők átrepülnek a kocsijukkal a víz felett, a rendőrautó meg teli pofával bele a közepibe… Ritkábban máshogy szívják meg, de az eredmény mindig ugyanaz. Nos, 146 részen át, innen kicsit egyhangúnak tűnik. Valami azért magyarázza a dolgot, leginkább a muscle car – ennyit Európából is lehetett érteni, hisz’ a hetvenes évek mozijában nemcsak Hollywoodban, de a tengeren innen is nagy keletje volt a személygépkocsival kergetőzős filmeknek, gondoljunk csak Belmondo ez irányú igyekezetére, vagy az olasz kisvárosok szűk utcácskáinak rodeóira. Ilyetén módon maga az akció megfejthető volt, az eszmei mondanivaló pedig kiderült szegény Dodge nevéből és külleméből. Mondom, szegény: a 146 rész alatt 300-at használtak el, noha az ún. főautó ma is kiállítások, aukciók – ha nem is túl megbízható eredetű – hőse. Ami viszont a küllemét illeti, a tetején a konföderáció zászlaja volt tapasztalható, a neve pedig nemes egyszerűséggel General Lee volt (mi más és ki más, mint Lee tábornok, aki anno Appomattoxnál kényszerült letenni polgárháborús fegyverét). Szóval az üzlet vasbetonbiztos alapját a mindörökké jól konvertálható déli nosztalgia és a törvényenkívüliség dettó időtlen mítosza jelentette, amit mi sem igazol fényesebben, mint a muzsika, Lee tábornok dallamkürtje a Dixie kezdőhangjait játszotta, s az ún. outlaw country music akkor legnagyobb sztárjai is ott voltak minden kilométerkőnél, Johnny Cashnek van egy The General Lee című száma (kifejezetten a kocsiról szól, nem a katonáról), Waylon Jennings énekli a főcímdalt (Good Ol’ Boys) és ő film narrátora is, míg Willie Nelson a moziváltozatok némelyikében jelenik meg a vén whiskeypancsolós nagybácsi tagadhatatlanul testhezálló szerepében.
Ezzel az izomautós filmek alműfaja meg is határozta kábé örök időkre az értelmezési kereteit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
