Könyv

Az elmúlás ellen

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya. A selmeci különös hölgy legendáriumából

  • Balogh Magdolna
  • 2023. július 5.

Kritika

A hegyek ölelte kisváros lát­képe és a naivan bájos gótikus Szent Katalin-szobor: a könyv borítóján a vizuális jelek nemcsak a könyv témáját, hanem alaphangulatát is megadják.

A festő a selmecbányai születésű Gwerk Ödön, Szent Katalin a város egyik templomának a névadója volt, a kötetben pedig a felsővidéki bányaváros múltja elevenedik meg, amelynek megidézésében fontos szerep jut a városhoz fűződő legendáknak és anekdotáknak. Ezek egyikéhez kapcsolódik a cím is: a máig Selmecbánya fontos jelképének számító szalamandra a város alapításának legendájára utal, miszerint egy szalamandra mutatta meg egy Sebenitz nevű pásztornak az aranyat és ezüstöt tartalmazó ércek lelőhelyeit. Ezek kitermelése már a középkorban gazdaggá tette a várost, amely a 18. században Magyarország harmadik legnépesebb települése volt. A couleur locale-t a szerzői fotók mintegy kézzelfoghatóvá teszik: a fekete-fehér képeken szalamandrát formázó vaspántos kapubejáratot, klasszicista ablakkeretet, szecessziós reliefet, vetemedett fájú csigalépcsőt látunk, s a szereplőkkel régi házak huzatos padlásaira, a Szent Katalin-templom hűvös támfalainak támaszkodó mellékhajókba, a város körüli hegyekre, a Paradajzra és a Glanzenbergre juthatunk el.

A harminc fejezetből álló kötetet nyitó és záró szöveg (ouverture és coda) fogja keretbe. A könyv sajátos felfedezőút lenyomata: az utcanévből és házszámból álló fejezetcímek egy-egy házhoz vezetnek, hogy aztán „belépve” az ott élők életébe pillanthassunk bele. A történeteket az ott élt vagy megköltött, egyes szám első személyben megszólaló nők mesélik el. E belső monológok rugalmasan foglalnak magukba párbeszédeket vagy idéznek meg korábbi eseményeket. Hol a 15., hol a 18., hol a 20. századba térünk be, s a történetdarabokból így különös mozaik jön létre. Mire a könyv végére érünk, a szövegek a szerző szubjektív várostörténetét is kirajzolják. Az elbeszélők kilétét a tartalomjegyzék helyett található útmutatóban fedi fel az író: túlnyomóan német neveket találunk itt, hiszen az Anjouk által betelepített német (szász és bajor) bányászok lakta településen, Schemnitzben más nemzetiségűek sokáig nem is kaphattak polgárjogot. De a későbbi korok változásainak lenyomataként már szlovák, magyar és cseh nevek is felbukkannak a kötetben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.