Könyv

Az elmúlás ellen

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya. A selmeci különös hölgy legendáriumából

  • Balogh Magdolna
  • 2023. július 5.

Kritika

A hegyek ölelte kisváros lát­képe és a naivan bájos gótikus Szent Katalin-szobor: a könyv borítóján a vizuális jelek nemcsak a könyv témáját, hanem alaphangulatát is megadják.

A festő a selmecbányai születésű Gwerk Ödön, Szent Katalin a város egyik templomának a névadója volt, a kötetben pedig a felsővidéki bányaváros múltja elevenedik meg, amelynek megidézésében fontos szerep jut a városhoz fűződő legendáknak és anekdotáknak. Ezek egyikéhez kapcsolódik a cím is: a máig Selmecbánya fontos jelképének számító szalamandra a város alapításának legendájára utal, miszerint egy szalamandra mutatta meg egy Sebenitz nevű pásztornak az aranyat és ezüstöt tartalmazó ércek lelőhelyeit. Ezek kitermelése már a középkorban gazdaggá tette a várost, amely a 18. században Magyarország harmadik legnépesebb települése volt. A couleur locale-t a szerzői fotók mintegy kézzelfoghatóvá teszik: a fekete-fehér képeken szalamandrát formázó vaspántos kapubejáratot, klasszicista ablakkeretet, szecessziós reliefet, vetemedett fájú csigalépcsőt látunk, s a szereplőkkel régi házak huzatos padlásaira, a Szent Katalin-templom hűvös támfalainak támaszkodó mellékhajókba, a város körüli hegyekre, a Paradajzra és a Glanzenbergre juthatunk el.

A harminc fejezetből álló kötetet nyitó és záró szöveg (ouverture és coda) fogja keretbe. A könyv sajátos felfedezőút lenyomata: az utcanévből és házszámból álló fejezetcímek egy-egy házhoz vezetnek, hogy aztán „belépve” az ott élők életébe pillanthassunk bele. A történeteket az ott élt vagy megköltött, egyes szám első személyben megszólaló nők mesélik el. E belső monológok rugalmasan foglalnak magukba párbeszédeket vagy idéznek meg korábbi eseményeket. Hol a 15., hol a 18., hol a 20. századba térünk be, s a történetdarabokból így különös mozaik jön létre. Mire a könyv végére érünk, a szövegek a szerző szubjektív várostörténetét is kirajzolják. Az elbeszélők kilétét a tartalomjegyzék helyett található útmutatóban fedi fel az író: túlnyomóan német neveket találunk itt, hiszen az Anjouk által betelepített német (szász és bajor) bányászok lakta településen, Schemnitzben más nemzetiségűek sokáig nem is kaphattak polgárjogot. De a későbbi korok változásainak lenyomataként már szlovák, magyar és cseh nevek is felbukkannak a kötetben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk