Könyv

Az elmúlás ellen

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya. A selmeci különös hölgy legendáriumából

  • Balogh Magdolna
  • 2023. július 5.

Kritika

A hegyek ölelte kisváros lát­képe és a naivan bájos gótikus Szent Katalin-szobor: a könyv borítóján a vizuális jelek nemcsak a könyv témáját, hanem alaphangulatát is megadják.

A festő a selmecbányai születésű Gwerk Ödön, Szent Katalin a város egyik templomának a névadója volt, a kötetben pedig a felsővidéki bányaváros múltja elevenedik meg, amelynek megidézésében fontos szerep jut a városhoz fűződő legendáknak és anekdotáknak. Ezek egyikéhez kapcsolódik a cím is: a máig Selmecbánya fontos jelképének számító szalamandra a város alapításának legendájára utal, miszerint egy szalamandra mutatta meg egy Sebenitz nevű pásztornak az aranyat és ezüstöt tartalmazó ércek lelőhelyeit. Ezek kitermelése már a középkorban gazdaggá tette a várost, amely a 18. században Magyarország harmadik legnépesebb települése volt. A couleur locale-t a szerzői fotók mintegy kézzelfoghatóvá teszik: a fekete-fehér képeken szalamandrát formázó vaspántos kapubejáratot, klasszicista ablakkeretet, szecessziós reliefet, vetemedett fájú csigalépcsőt látunk, s a szereplőkkel régi házak huzatos padlásaira, a Szent Katalin-templom hűvös támfalainak támaszkodó mellékhajókba, a város körüli hegyekre, a Paradajzra és a Glanzenbergre juthatunk el.

A harminc fejezetből álló kötetet nyitó és záró szöveg (ouverture és coda) fogja keretbe. A könyv sajátos felfedezőút lenyomata: az utcanévből és házszámból álló fejezetcímek egy-egy házhoz vezetnek, hogy aztán „belépve” az ott élők életébe pillanthassunk bele. A történeteket az ott élt vagy megköltött, egyes szám első személyben megszólaló nők mesélik el. E belső monológok rugalmasan foglalnak magukba párbeszédeket vagy idéznek meg korábbi eseményeket. Hol a 15., hol a 18., hol a 20. századba térünk be, s a történetdarabokból így különös mozaik jön létre. Mire a könyv végére érünk, a szövegek a szerző szubjektív várostörténetét is kirajzolják. Az elbeszélők kilétét a tartalomjegyzék helyett található útmutatóban fedi fel az író: túlnyomóan német neveket találunk itt, hiszen az Anjouk által betelepített német (szász és bajor) bányászok lakta településen, Schemnitzben más nemzetiségűek sokáig nem is kaphattak polgárjogot. De a későbbi korok változásainak lenyomataként már szlovák, magyar és cseh nevek is felbukkannak a kötetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.