A Magyarországi Bábszínházak XVI. Találkozója

Bábosok köztársasága

Kritika

Van egy színházi fesztiválunk, amely mintha nem is a 2020-as évek Magyarországán létezne. Nem övezik botrányok, békében megférnek egymás mellett a bábszínházi hagyományhoz ragaszkodók és a formabontók, a kőszínházak és a függetlenek.

Hogy ezekben a kultúrharcos időkben miért tudott a bábszínház megmaradni a béke szigetének, abban gyaníthatóan közrejátszik, hogy nincs akkora presztízse, mint a „nagytestvérnek”, az „igazi” színháznak. A politikusok és a közönség jelentős része még ma is kizárólag gyerekeknek szóló műfajnak tartja, egy bábszínház vezetése nem olyan fontos a politikának, mint egy kőszínházé, így kisebb valószínűséggel esnek áldozatul a hatalmi csatározásoknak.

A Kovács Géza ötletéből született találkozót kétévente rendezi meg a kecskeméti Ciróka Bábszínház. Nemcsak az állami és/vagy önkormányzati fenntartású bábszínházakat hívják meg rá, hanem a független alkotóközösségeket, és a kis, sokszor családi műhelyeket is. (Utóbbiakat pontosan jellemzi az egyik családi társulat neve: Magamura Alkotóműhely.) A különböző formációk között rendszeres az átjárás: hol tervezőként, hol színészként, hol rendezőként tűnnek fel egymásnál. Itt mindenki maga dönti el, hogy az előző találkozó óta eltelt két év terméséből mit szeretne a többieknek megmutatni. Persze, ezt sokszor kényszerek is befolyásolják: lehet, hogy a megmutatni vágyott előadást egyeztetési okokból már le kellett venni a műsorról, vagy éppen nem beépíthető a díszlete. A találkozón nincs zsűri, nem osztanak díjakat, a cél, hogy lássák egymás előadásait, beszélgessenek róluk, új impulzusokat gyűjtsenek, tanuljanak. Bár a fesztivál elsősorban a szakmának szól, hétvégén kinyitják a város felé, ingyenes bábelőadások sorával népesítve be Kecskemét főterét.

Tematikailag a népmeséktől és a Mária-misztériumtól a kortárs gyerekirodalmon keresztül (Marék Veronika, Lázár Ervin, Tóth Krisztina, Gimesi Dóra) a nonverbális, robottechnikát alkalmazó előadásokig lengett ki a mutató. A hagyományokat szövegválasztásában, zenei és látványvilágában is Fabók Mariann Máriának misztériuma képviselte a leghatározottabban. (Fabók a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves bábszínész osztályának osztályfőnöke. Hagyomány az is, hogy a bábszakos egyetemisták a fesztiválon bemutatkoznak. Erzsóka című előadásukon természetesen erősen ott érzik mesterük stílusa és keze nyoma.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.