Könyv

Az oltárterítő

Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden

Kritika

Az idei tavasz egyik irodalmi érdekessége a korábban drámaíróként ismert iker szerzőpáros, Kovács Dominik és Kovács Viktor (Mintapinty, Bérnász, Milf) első regényének megjelenése volt.

A mű egy Égetthalom nevű fiktív (de mezőföldinek mondható) faluból származó parasztnak, Balogh Simonnak, illetve a családjának életútját mutatja be. Afféle családregény, amely a személyes sikerekről, kudarcokról szól, illetve a kiegyezéstől a harmincas évekig tartó időszak magyarországi viszonyairól. Van itt minden: házasságtörésből születő gyermek (több is), öngyilkosság, őrület, gyilkosság, szerelmi háromszög. Van okos és bátor vállalkozás, kudarcba fulladó remény, alkoholizmus, kivándorlás. És persze ott van maga a történelem is: az első világháború, a tanácsköztársaság, a második világháború kitörése előtt állunk meg végül. És akkor még nem is beszéltünk a visszajáró halottakról, akik a falusiaknak a „kikísérés” nevű ünnepség alkalmával időről időre megjelennek.

A narrátor maga is egy égetthalmi parasztember, akinek a beszéde eleinte akkor is mesterkéltnek hat, ha tudjuk, hogy létezik ez a tájnyelv, s valódi szavakat használ. A műviség érzetét az a háttértudásunk sem enyhíti, hogy tudjuk, a szerzők a környéken nőttek fel. Jobb a könyv, amikor a narrátor elfelejti az olyan egzotikus szavak használatát, mint a pazal vagy a siskázás, és egy neutrálisabb, láthatatlanabb prózanyelven meséli a történetét. Néha mintha nem is az események vezetnék a szöveget, hanem a parasztember ki tudja honnan kerekedett nagy mesélőkedve. Sokszor furcsaságokat állít, szerinte például valamennyi nagy haladás a félelemből származott. Mondhatnánk, hogy persze, ez egy sületlenségeket összehordó elbeszélő, csakhogy ezt a szerzői szándékot a szöveg sehol nem támasztja alá. Nyilván született a félelemből is sok minden. De mondjuk, a vasút ötlete is ilyen okból szökkent volna szárba?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.