Könyv

Az oltárterítő

Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden

Kritika

Az idei tavasz egyik irodalmi érdekessége a korábban drámaíróként ismert iker szerzőpáros, Kovács Dominik és Kovács Viktor (Mintapinty, Bérnász, Milf) első regényének megjelenése volt.

A mű egy Égetthalom nevű fiktív (de mezőföldinek mondható) faluból származó parasztnak, Balogh Simonnak, illetve a családjának életútját mutatja be. Afféle családregény, amely a személyes sikerekről, kudarcokról szól, illetve a kiegyezéstől a harmincas évekig tartó időszak magyarországi viszonyairól. Van itt minden: házasságtörésből születő gyermek (több is), öngyilkosság, őrület, gyilkosság, szerelmi háromszög. Van okos és bátor vállalkozás, kudarcba fulladó remény, alkoholizmus, kivándorlás. És persze ott van maga a történelem is: az első világháború, a tanácsköztársaság, a második világháború kitörése előtt állunk meg végül. És akkor még nem is beszéltünk a visszajáró halottakról, akik a falusiaknak a „kikísérés” nevű ünnepség alkalmával időről időre megjelennek.

A narrátor maga is egy égetthalmi parasztember, akinek a beszéde eleinte akkor is mesterkéltnek hat, ha tudjuk, hogy létezik ez a tájnyelv, s valódi szavakat használ. A műviség érzetét az a háttértudásunk sem enyhíti, hogy tudjuk, a szerzők a környéken nőttek fel. Jobb a könyv, amikor a narrátor elfelejti az olyan egzotikus szavak használatát, mint a pazal vagy a siskázás, és egy neutrálisabb, láthatatlanabb prózanyelven meséli a történetét. Néha mintha nem is az események vezetnék a szöveget, hanem a parasztember ki tudja honnan kerekedett nagy mesélőkedve. Sokszor furcsaságokat állít, szerinte például valamennyi nagy haladás a félelemből származott. Mondhatnánk, hogy persze, ez egy sületlenségeket összehordó elbeszélő, csakhogy ezt a szerzői szándékot a szöveg sehol nem támasztja alá. Nyilván született a félelemből is sok minden. De mondjuk, a vasút ötlete is ilyen okból szökkent volna szárba?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”