Film

Arcok a sodrásból

Matteo Garrone: Én vagyok a kapitány

Kritika

Olaszország ezt a filmet nevezte az Oscar-megmérettetésre, miután a tavalyi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezésnek járó Ezüst Oroszlán díjjal jutalmazták.

Az Odüsszeia ihlette történet annyiban emlékeztet a klasszikus műre, hogy hőseinek embert próbáló „kalandokon” kell átesniük, mire Szenegálból Olaszországig jutnak, miközben elszenvednek minden borzalmat a sivatag poklától kezdve a líbiai börtön kegyetlenségein át a földközi-tengeri hajóútig. Garrone a két 16 éves dakari fiú nézőpontjából láttatja az eseményeket, akik naivan csöppennek bele egy romlott, pénzéhes, jól kiépített rendszerbe.

Seydou azt hazudja édesanyjának, hogy focizni jár, közben építkezéseken dolgozik, hogy unokatestvérével, Moussával össze tudjanak szedni annyi pénzt, hogy Európába emigráljanak. A dakari jelenetek mérhetetlen szegénységről árulkodnak, ahol Seydou és családja mégis boldogan élik életüket – még egy éjszakai táncos-dobos mulatságra is eljutunk velük. Látva a meleg családi környezetet és összetartást, hirtelen el sem tudjuk képzelni, hogy miért akar a két fiú elmenni. Nos, popsztárok akarnak lenni, és nem érdekli őket őseik vallása, s a szűkös helyi lehetőségek sem elégítik ki a vágyaikat. Az úton megpróbáltatás megpróbáltatást ér: a Szaharában valaki leesik a száguldó autóról, de senki sem foglalkozik vele; ugyanitt hátrahagynak egy gyaloglástól elgyengült nőt; rájuk támadnak és kifosztják őket, Moussát elviszik, Seydou számára pedig a líbiai börtön következik. S itt jön az első mesebeli fordulat. Seydout megkínozzák, hallucinál, de egy idősebb férfi, aki az apja lehetne, szárnyai alá veszi, hiszen otthon neki is van egy ilyen korú fia. Innentől mintha tanmesét néznénk. A rabszolga-kereskedők eladják őket egy gazdag embernek, akinek gyönyörű szökőkutat építenek, ezért cserébe felszabadítja és Tripoliba szállítja őket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.