Színház

Baszfémia

Pintér Béla: Idegen test

  • 2024. november 6.

Kritika

Mit kell ahhoz csinálni, hogy valaki az év előadását állítsa színre?

A legcélravezetőbb valószínűleg az, amit Pintér Béla csinált, aki fogta az összes idehaza épp használatos kulcsszót (nemátalakítás, meleg pap, Kossuth-díj, korrupt pap, stróman, Semjén Zsolt és a többi pap), majd egyetlen előadásba sűrítette mindazt, ami ezekről az eszébe jutott, így ragadva meg azt a tragikomédiát, amelyet mi a magunk cinizmusával életnek nevezünk.

Kétségtelenül merész alkotás született, de közel sem a buzizás vagy az O1G-zés miatt. A darab az első néhány jelenetben az arcunkba rúgja a tabukat, és aki nem tudja feldolgozni, hogy egy meleg pár spermát adományoz egy testben leszbikus, lélekben heteró, valamint egy transz férfinek, az nem tud továbbjönni. De mindenki jön, a darab megtalálja a közönségét.

Egy leszbikus esküvőbe csöppenünk, Alex(a) és Szilvia (Gill) készülnek épp összekötni az életüket egy transz férfi, s annak kabinetfőnök (helyettes) pasija, egy meleg zenekar, továbbá Isten szent színe előtt. A lagzi után a kis csapat egy úgynevezett Mykonos misszióra indul, hiszen a megtermékenyítés ilyen háttérrel illegális Magyarországon, így a spermaparadicsomnak számító Görögországba menekítik át az értékes ivarsejteket. Szilvia volt férje, Jenő – mint sokan mások – a középen álló értetlenek táborát gyarapítja, bár igyekszik mindenben támogatni volt feleségét. De az, hogy egy másik nő és egy idegen férfi gyermekét tulajdonképpen béranyaként tervezi kihordani, már neki is sok. Közben a meleg zenészpár is megvívja a saját harcát, a még meg sem fogant gyerek, akit eddig repesve vártak, most közéjük állni látszik. A banándugók világában anyák és apák várják, hogy létrejöjjön a kapcsolat, csak valahogy senkinek nem olyan az aljzata, ami a csatlakozáshoz kellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.