A Keleti blokk talán nem akkora reveláció, de jól látszik belőle, hogy az alkotók nem egy kaptafára dolgoznak, sőt az előadás azt is megmutatta, hogy igenis sok lehetőség rejlik még a műfajban.
Ami már csak azért is biztató, mert jelzi, hogy nálunk is van tere a nem szöveg-, történet- vagy drámaközpontú színháznak, beleértve annak közérthetőbb, vagy talán inkább kevésbé zavarba ejtő válfajait is. Míg a néző a kortárs tánc esetében is hajlamos görcsösen az elbeszélt történet után kutatni, addig egy catwalk koncert előadáson nem jut eszébe ilyesmi: magától értetődően ragadja magával a látvány és a zene, az összművészet, amelyek ezúttal a szocializmus képeit, témáit és hangulatait idézik fel Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország tapasztalataival vegyítve. A nemzetközi koprodukcióban készült előadás azonban nem egyszerűen a múltidézést, lubickolást tűzte ki célként a langyos Kádár-retróban: a Keleti blokk egy képzeletbeli szövetség, a V4-ekből létrejött Kozmicke Kormorán életét mutatja be, vagyis egyfajta negatív utópiát vetít vissza a múltra (és a jelenre), a legjobb pillanatokban szövevényes viszonyrendszert létrehozva az idősíkok között.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
