Kiállítás

Bukásunk lapjai

Doom

Kritika

Miért megy el valaki egy olyan kiállításra, amelynek már a címe is lelombozó, és ahol feltehetően a képébe nyomják a balsors, bukás, végzet, pusztulás megannyi válfaját? Nyilván a kiállító művészek miatt.

A budapesti Horizont Galéria kiállításán öt alkotó szerepel (egész pontosan hat, mert az egyik név egy művészpárost takar), és láthatunk szobrokat, fényképet, videót és festményt is. Két alkotót nem a Horizont Galéria képvisel, így egy kurátori válogatásból összeálló kiállítást látunk (e gyakorlat ellene megy a kereskedelmi galériáktól elvárt sémának). A kurátorok, Bence Bettina és a galéria vezetője, Arató Balázs ezt a válogatást „fejelték meg” a kétértelmű címmel; nehéz eltekinteni attól, hogy a Doom konkrétan megidéz egy videójáték-sorozatot, s két, belőle táplálkozó filmet is – így aligha szólít meg minden generációt.

S ha mindez nem lenne „elég”, a látogatót rögtön bedobják a mély vízbe; a kísérőszövegben A pestisből vett Camus-idézet („A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.”) után nem műtárgyleírásokat, értelmezéseket olvashatunk, hanem egy komor statementet, amely persze szintén tartalmaz sci-fi utalást, és bizonyos szempontból univerzális is, de ezen belül, sokkal inkább egy, a magyarországi helyzetet körülíró állítás.

A kataklizma (avagy a koronavírus hatása) itt és most, a kurátori szöveg szerint ilyen: „Élethelyzetünk központi állapota a bizonytalanság. Múltunknak vége szakadt, jelenünket teljesen máshol folytatva kell jövőt építenünk, biztos pontok nélkül. A stressz állapota csak rövid ideig tolerálható, nem hosszú, néma hónapokon keresztül, különösen úgy, hogy a válság feltételezett vége folyamatosan elnapolódik.” A továbbiakban olvashatunk az átláthatóság hiányáról, az egyenlőtlenségek és ellentétek megerősödéséről, az életünk feletti irányítás elvesztéséről, a normalitás megszűnéséről, míg végül „csak a feszültség, zavar, szorongás és kimerültség érzése marad” számunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.