Kiállítás

Bukásunk lapjai

Doom

Kritika

Miért megy el valaki egy olyan kiállításra, amelynek már a címe is lelombozó, és ahol feltehetően a képébe nyomják a balsors, bukás, végzet, pusztulás megannyi válfaját? Nyilván a kiállító művészek miatt.

A budapesti Horizont Galéria kiállításán öt alkotó szerepel (egész pontosan hat, mert az egyik név egy művészpárost takar), és láthatunk szobrokat, fényképet, videót és festményt is. Két alkotót nem a Horizont Galéria képvisel, így egy kurátori válogatásból összeálló kiállítást látunk (e gyakorlat ellene megy a kereskedelmi galériáktól elvárt sémának). A kurátorok, Bence Bettina és a galéria vezetője, Arató Balázs ezt a válogatást „fejelték meg” a kétértelmű címmel; nehéz eltekinteni attól, hogy a Doom konkrétan megidéz egy videójáték-sorozatot, s két, belőle táplálkozó filmet is – így aligha szólít meg minden generációt.

S ha mindez nem lenne „elég”, a látogatót rögtön bedobják a mély vízbe; a kísérőszövegben A pestisből vett Camus-idézet („A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.”) után nem műtárgyleírásokat, értelmezéseket olvashatunk, hanem egy komor statementet, amely persze szintén tartalmaz sci-fi utalást, és bizonyos szempontból univerzális is, de ezen belül, sokkal inkább egy, a magyarországi helyzetet körülíró állítás.

A kataklizma (avagy a koronavírus hatása) itt és most, a kurátori szöveg szerint ilyen: „Élethelyzetünk központi állapota a bizonytalanság. Múltunknak vége szakadt, jelenünket teljesen máshol folytatva kell jövőt építenünk, biztos pontok nélkül. A stressz állapota csak rövid ideig tolerálható, nem hosszú, néma hónapokon keresztül, különösen úgy, hogy a válság feltételezett vége folyamatosan elnapolódik.” A továbbiakban olvashatunk az átláthatóság hiányáról, az egyenlőtlenségek és ellentétek megerősödéséről, az életünk feletti irányítás elvesztéséről, a normalitás megszűnéséről, míg végül „csak a feszültség, zavar, szorongás és kimerültség érzése marad” számunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.