A budapesti Horizont Galéria kiállításán öt alkotó szerepel (egész pontosan hat, mert az egyik név egy művészpárost takar), és láthatunk szobrokat, fényképet, videót és festményt is. Két alkotót nem a Horizont Galéria képvisel, így egy kurátori válogatásból összeálló kiállítást látunk (e gyakorlat ellene megy a kereskedelmi galériáktól elvárt sémának). A kurátorok, Bence Bettina és a galéria vezetője, Arató Balázs ezt a válogatást „fejelték meg” a kétértelmű címmel; nehéz eltekinteni attól, hogy a Doom konkrétan megidéz egy videójáték-sorozatot, s két, belőle táplálkozó filmet is – így aligha szólít meg minden generációt.
S ha mindez nem lenne „elég”, a látogatót rögtön bedobják a mély vízbe; a kísérőszövegben A pestisből vett Camus-idézet („A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.”) után nem műtárgyleírásokat, értelmezéseket olvashatunk, hanem egy komor statementet, amely persze szintén tartalmaz sci-fi utalást, és bizonyos szempontból univerzális is, de ezen belül, sokkal inkább egy, a magyarországi helyzetet körülíró állítás.
A kataklizma (avagy a koronavírus hatása) itt és most, a kurátori szöveg szerint ilyen: „Élethelyzetünk központi állapota a bizonytalanság. Múltunknak vége szakadt, jelenünket teljesen máshol folytatva kell jövőt építenünk, biztos pontok nélkül. A stressz állapota csak rövid ideig tolerálható, nem hosszú, néma hónapokon keresztül, különösen úgy, hogy a válság feltételezett vége folyamatosan elnapolódik.” A továbbiakban olvashatunk az átláthatóság hiányáról, az egyenlőtlenségek és ellentétek megerősödéséről, az életünk feletti irányítás elvesztéséről, a normalitás megszűnéséről, míg végül „csak a feszültség, zavar, szorongás és kimerültség érzése marad” számunkra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
