Könyv

Az igazmondás megkísértése

Keresztury Tibor: Hűlt helyem

  • Radics Viktória
  • 2021. július 14.

Kritika

Az igazat nem lehet megmondani. Igazuk van a konstrukcionistáknak, akik azt állítják, hogy minden tény és igazság nyelvi konstrukció, mégis tévednek, mert vannak tótumfaktumok, amelyekkel a nyelv sem tud mit kezdeni.

Keresztury tapasztalt író, meg sem próbálja elmondani az igazat a betegségeiről és szenvedéseiről, hanem csak kísérti az igazmondást; elbeszélői konstrukciókat alkot, hogy mégse hagyja cserben szenvedéseit, azzal a szándékkal, hogy ne más, ő rajzolja körül szaggatott vonalakkal a saját jövendő hűlt helyét. Legalább ebben ő a kompetens, ha már a sors kihúzta alóla a szőnyeget.

Elbeszélése messze elkerüli a trauma-, gyász- és betegségfeldolgozás népszerű irodalmi módozatait, amelyek reménykedésre, pozitív gondolkodásra, lelkierőgyűjtésre futtatják ki a történetet. Elutasítja az álreményt, a vágybeteljesítő gondolkodást és az önvédelmi hazugságokat. Fontosabb számára az igazság nem nyelvi rétege, az a súlyos, sötét, fájdalmas érzéki tapasztalat, amiben részesülni balszerencséje volt, és ami nála nem metafizikai, hanem társadalmi tapasztalattá növi ki magát. Ez a próza a megörökített szenvedés ellenére sem akar megrendítő lenni, nem óhajt nagy érzelmeket kiváltani az olvasóból, mi több, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne rendüljünk meg, ne sóhajtozzunk, ne szánakozzunk és ne legyünk patetikusak mi sem. A Hűlt helyem nem „segítő irodalom”.

Uramisten, mennyit hazudunk!

Nekem ez volt az első, mondjuk úgy: katartikus élményem e könyvet olvasván. Az igazmondást megkísértő próza fényében azokat a mindennapos és kulturális hazugságokat pillantottam meg, amelyek kitöltik életünket. Keresztury ugyanis lecsupaszítja a történeteit, azt a szintet világítja meg szavakkal, amikor egyedül vagyunk a testünkkel és morzsányi gondolatainkkal, amikor magunkra szorulunk, kínlódunk, és nincs semmi kulturális séma, ami felcsigázná érdeklődésünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."