Színház

Tükörben

Mefisztó

Kritika

A nyitójelenet zsidóviccei Alföldi Róbert előadásában kifejezetten viszolyogtatók. Mondjuk, direkt (sajnos a megoldást a Mohácsi testvérektől már láttuk a Dohány utcai seriffben). Ezen az estén egyébként minden „direkt”, a szexjelenetektől kezdve az aktuálpolitikai utalásokon át Mefisztó gonoszságáig. De vajon jót tesz-e a produkciónak, hogy mindent szájba rág?

Sok a káromkodás meg a kiabálás. A színészek harsányak. Alföl­din kívül csak nők játszanak, élénkségükkel ellentételezik lomha és megcsömörlött alakját. A legélettelibb Péterfy Bori, aki magát alakítva lesz Dóra, a díva, csillog a fényes pódiumon. A díszlet szimpla, mégis pompás: nincs más a színen, csak plafontól a földig érő, aranyszínű szalagfüggöny, amely előtt minden túlzásnak tűnik. A jelmezek (Pető Kata) színes és kihívó outfitek, a női alakból (túl) sokat mutatnak. A nemzeti érzületből is: kalocsai és matyó hímzéses sortokat és topokat látunk. Egyik sorton a hímzett virág pont alul és pont középen díszeleg, vulgárisan utalva a nemzeti fogalmának leértékelődésére. Előnytelen öltönyében Mefisztó, mint egy jóllakott hivatalnok bukkan fel időről időre, hogy lassan ördögivé váló arcát átlagosnak kinéző színházigazgató képébe rejtse, akit talán egyszer meglegyint a #metoo szele, de most minden feltörekvő színésznő kiszolgálja. Ő maga is folyton a hatalmat szolgálja ki.

Félig takarásban, oldalt muzsikáló trió (Gátos Iván – zongora, Nagy Zsolt – dob, Studniczky László Zsatyi – basszusgitár) játéka festi alá a történéseket. A dalok közt felismerhetjük Péterfy Bori két számát, de felcsendülnek dallamok Beethoven, Mozart és Haydn művei­ből, sőt, még a Horst-Wessel-Lied is elhangzik. Szórakoztatni akarunk, harsog a szándék, ám amit látunk és hallunk, inkább tragikomikus. Néha nevetünk azért, de ez nem felszabadult kacagás. Hendrik Höfgen színész és színigazgató önmagát is szembeköpő pályafutását, illetve a náci nyomulás történetét nehéz nem budapesti szemszögből nézni. Az előadás második rétege a mai magyar viszonyokról beszél, s ilyetén módon kibogozhatatlanul összefonódik az eredeti német történettel. A rendezés alapötlete szerint ez a kabaré az orrunk előtt születik meg. A szereplők ezért is kapnak kettős szerepet, a saját privát figurájukat is hozzák, így a sok klisészerű megoldást finomítja a két én egybeolvadása. Sajnos nem mindig derül ki, mikor alakítják magukat, illetve mikor a másikat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.