Könyv

Diszkomfortirodalom

Gaál-Nyeste Katalin: Bőr. A testünk nem alku tárgya

Kritika

Még jó, hogy valaki a kezembe nyomta, különben nem biztos, hogy elolvasom. A címlap jellegtelen, a szerző neve ismeretlen, a kiadó kínálata pedig nagyon vegyes: például Ladik Katalin, Imre Flóra vagy Payer Imre kitűnő kötetei mellett olykor amatőrök könyveit is megjelenteti.

A Bőr szerzője sem éppen befutott író: ötvenen túl, úgy tűnik, ez az első kötete. A hátsó fülszöveg szerzője, a néhai Kálmán C. György meglehetősen tartózkodó ajánló szavai mintha egy olyan lektori véleményből származnának, amelynek azért lennének kritikusabb megállapításai is. Bartók Imrének az első fülön olvasható írása, körülbelül egy Visszhang-kritika terjedelmében, már sokkal lelkesebb és meggyőzőbb.

A kötetben rövid prózák vannak, tizenöt kis ciklusban összesen százötvenhárom, amelyek között akad kétsoros is, de a legterjedelmesebb sem foglal el többet négy oldalnál.

Van a tárcanovellának egy típusa, amely nem több, mint magtejes latték komfortos kortyolgatása mellé szánt, semmire sem kötelező pillanatfelvétel, amelyben az író apró tragédiát csillant fel, vagy épp előítéleteinkkel szembesít – de csak módjával, ott, a latte mellett. Gaál-Nyeste Katalin írásai ezzel szemben radikálisan viszonyulnak az olvasók komfortirodalom-igényéhez: nem vesznek róla tudomást ugyanis.

Terjedelmüknél fogva ezek a szövegek is pillanatképek, de mintha ultrahanggal vagy MRI-vel készültek volna. A rajz, amit látunk, az embert nem szerethető vagy épp ellenszenves esendőségében ábrázolja: a mintázat már-már a humán közeg alatti tartományokból van megvilágítva, a szereplők mintha preparált békacombok lennének, az írások csekély térfogatában olykor csupán néhány rángásnyi gesztusra ítélve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.