2019-ben (Funky-sorozat) aztán történt egy markáns váltás, a virágcsokrok ábrázolását felváltották az absztrakttá váló, mikroorganizmusokra emlékeztető, gesztusalapú ecsetvonások. De nem csak a figurálistól az absztraktig tett meg egy határozott lépést, a kép belső szerkezetét is radikálisan megváltoztatta. A korábban premier plánban ábrázolt előtérből és a fátyolos pacákba burkolózó háttérből álló műveinek képterét most már számos, egymásba örvénylő és egymáson keresztül lebegő réteg fedi. Az eredményt látva lehetetlen a szemünknek megtalálnia, hogy mit emeljen ki előtérként, és mit homályosítson el, mert egyszerre van előttünk mindkettő. A színek és formák pufi amőbákra emlékeztetnek, és mindezek textúrája is izgatja a vizuális észlelésünkből táplálkozó fantáziánkat. A festményeken alapból pasztózusan halmozódik az olaj- és/vagy akrilfesték, azaz a vastag felhordás miatt szinte domborzati viszonyok keletkeznek a sík képen, a tapinthatóság érzését keltve.
A Biophilia képein (2020) a hagyományos festészeti kellékekkel (ecsettel, spaklival) felvitt lenyomatokon kívül Vető a digitális képalkotás eszközeit is használta. Szerkesztőprogrammal újabb rétegeket tervezett meg különféle vastagságú és átláthatóságú festőeszközzel, hogy aztán egy transzfer eljárással a kinyomtatott mintát „átfénymásolja” a vászonra. Ezek annyira összekeverednek az olaj- és akrilfesték eltérő mintájú és így különböző textúrát eredményező nyomaival, hogy érzékelésünk nehezen tudja eldönteni, analóg vagy digitális módon készült képet nézünk-e valójában. A segítségünkre két dolog szolgál: tényleg valós tárgyakat „élhetünk meg”, és a befogadás erejét fokozza a színes formák intenzitása, ritmikus mozgása, váltakozó transzparenciája, és az, hogy szinte testi érzeteket idéznek elő.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
