Kiállítás

Színlenyomatok tudatunk tájaihoz

Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation

Kritika

2017 körül készített Plantscape című sorozatánál Vető Orsolya Lia még virágcsendéletekből indult ki, amelyeknek pasztelles és élénk színkavalkádját absztrakt foltig elmosódottan vagy éppen a realizmust súrolva jelenítette meg a vásznakon.

2019-ben (Funky-sorozat) aztán történt egy markáns váltás, a virágcsokrok ábrázolását felváltották az absztrakttá váló, mikroorganizmusokra emlékeztető, gesztusalapú ecsetvonások. De nem csak a figurálistól az absztraktig tett meg egy határozott lépést, a kép belső szerkezetét is radikálisan megváltoztatta. A korábban premier plánban ábrázolt előtérből és a fátyolos pacákba burkolózó háttérből álló műveinek képterét most már számos, egymásba örvénylő és egymáson keresztül lebegő réteg fedi. Az eredményt látva lehetetlen a szemünknek megtalálnia, hogy mit emeljen ki előtérként, és mit homályosítson el, mert egyszerre van előttünk mindkettő. A színek és formák pufi amőbákra emlékeztetnek, és mindezek textúrája is izgatja a vizuális észlelésünkből táplálkozó fantáziánkat. A festményeken alapból pasztózusan halmozódik az olaj- és/vagy akrilfesték, azaz a vastag felhordás miatt szinte domborzati viszonyok keletkeznek a sík képen, a tapinthatóság érzését keltve.

A Biophilia képein (2020) a hagyományos festészeti kellékekkel (ecsettel, spaklival) felvitt lenyomatokon kívül Vető a digitális képalkotás eszközeit is használta. Szerkesztőprogrammal újabb rétegeket tervezett meg különféle vastagságú és átláthatóságú festőeszközzel, hogy aztán egy transzfer eljárással a kinyomtatott mintát „átfénymásolja” a vászonra. Ezek annyira összekeverednek az olaj- és akrilfesték eltérő mintájú és így különböző textúrát eredményező nyomaival, hogy érzékelésünk nehezen tudja eldönteni, analóg vagy digitális módon készült képet nézünk-e valójában. A segítségünkre két dolog szolgál: tényleg valós tárgyakat „élhetünk meg”, és a befogadás erejét fokozza a színes formák intenzitása, ritmikus mozgása, váltakozó transzparenciája, és az, hogy szinte testi érzeteket idéznek elő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.