Könyv

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Debreczeni József: Hideg krematórium

Kritika

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Utólag írta le, mit élt át, és egy-egy fejleményt a későbbiek fényében értelmezett. Ezért kezdődik a könyv azzal a jelenettel, ahogy az elhurcoltak együtt, egyszerre kezdenek kivetkőzni emberi mivoltuktól. (Két és fél napi zötykölődés után egy virágos erdőszélen megáll a vonat, kiparancsolják őket a vagonokból, hogy végezzék el a szükségüket.)

Debreczeni ugyanúgy közelít mások sorsához, ahogyan a sajátjához. Tárgyilagosan és együttérzéssel ír azokról, akiket megismert szabadon, majd látnia kell testi-lelki megnyomorodásuk stációiban. Tapintattal örökíti meg a halált, amiből sokat lát – valaki épp beszél, és mondat közben leesik az álla. Ahogy halad a történet, úgy válik bizonyossá, hogy a pontos megfigyelés lehetősége, a szakmája révén megtanult szintetizáló és analizáló képesség táplálhatta Debreczeni lelkierejét. Ennek köszönhető az is, hogy mindig kész volt észrevenni egy-egy szívderítő fejleményt is. A fiatal zsidó férfit megméri a sors, az újságírónak azonban a pokolban is szerencséje van.

A vonatúton Debreczeni társai a többségnél tájékozottabbak, mert az egyik megállónál belöknek hozzájuk egy félholtra vert férfit, Rubinfeldet. Ő korábban üzleti úton sokszor járt ezeken a vasútvonalakon, így miután magához tér, a hangok és a szerelvény mozgása alapján kikövetkezteti, merre járhatnak. Arról beszél, jobb lenne, ha Ausztria felé vinnék őket, mert ott legalább a földeken lehetne dolgozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.