Haydnt 1761-ben alkalmazták az Esterházy-birtokon: először másod-, majd első karnagyként, később az operatársulat vezetőjeként és a hercegi kamarazenék karmestereként. 1809-ben épp akkor halt meg, amikor Napóleon bevette Bécs városát, ezért a 77 évesen elhunyt művész temetését gyorsan és hevenyészetten szervezték meg. Amikor pedig 1820-ban méltó körülmények között kívánták eltemetni, kiderült, hogy eltűnt a feje. A nyomozás során feltárták, hogy a tettesek között volt a Franz Joseph Gall tanaiban hívő titkár is. Gall elmélete szerint ugyanis a koponya formája, különféle kitüremkedései választ adhatnak az egyén tehetségére is. A titkár tettestársának a bécsi börtönök főintendánsa szegődött, hátha rávilágíthatnak nevezett bűnözői hajlamaira is. A visszaszolgáltatott és újra eltemetett koponyáról pedig nemsokára az derült ki, hogy az nem Haydné, hanem egy jóval fiatalabb emberé volt. A valódit a titkár felesége rejtegette a matraca alatt, aki saját elmondása szerint épp vérzett, azaz tisztátalan volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
