Lemez

Vörös ördögök

Manic Street Preachers: Know Your Enemy

Kritika

A kilencvenes évek végi posztbritpop időszak egyik legnépszerűbb szigetországi zenekara volt a Manic Street Preachers. A walesi csapat 1998-as, This Is My Truth Tell Me Yours című albuma másfél millió példányban fogyott, és szinte minden létező brit díjat bezsebelt.

James Dean Bradfield énekes-gitáros, Nicky Wire basszusgitáros-szövegíró és Sean Moore dobos triója fő fellépő lett Glastonburyben, 1999 szilveszterén az új évbe átnyúló Y2K-bulit tartott a cardiffi stadionban 57 ezer néző előtt, az új évet pedig a The Masses Against the Classes című kislemezzel indította, amely meg sem állt a lista első helyéig. A zenészek ezután hosszabb szünetet vettek ki, és mivel egy koncertet sem adtak aztán már 2000-ben, bőven volt idejük dalokat írni.

A maratoni sessionök végül mintegy 30 dalt eredményeztek, és a Manics tagjai szinte mindet ki akarták adni nagylemezen. Nagy kedvencük, a Guns N’ Roses-féle Use Your Illusion I-II nyomán két külön albumot szerettek volna: a csendesebb, introspektívebb számokat tartalmazó Door to the Rivert, illetve a zúzósabb vonalat képviselő Solidarityt, amelyet a lengyel mozgalom ihletett. Csakhogy a ki­adójuk nem lelkesedett az ötletért, de végül Bradfield beszélte rá két társát, hogy inkább egy hosszú lemezt jelentessenek meg. Végül, afféle kompromisszumjelleggel az első kislemez lett „dupla”: a So Why So Sad és a Found That Soul rendhagyó módon ugyanazon a napon, 2001. február 26-án került a boltokba. De sem ezek, sem a Know Your Enemy című album nem tudta megismételni az előző sikerét, aminek több oka is volt: kevesebb slágert tartalmazott, akadt rajta jó pár filler, de sokakat a Manics korábbi szövegeihez képest is balosabb világlátás idegenített el. Ráadásul a megjelenés előtt pár héttel Bradfieldék lettek a leg­első nyugati zenekar, amely fellépett Kubában; még Fiedel Castro is megnézte a koncertjüket, és kezet rázott velük. A Manics tagjai mindezt nagy megtiszteltetésnek gondolták akkor, de azóta igencsak megbánták a havannai kiruccanást. A Know Your Enemy szövegeire amúgy is jelentős mértékben hatott Kuba: a Baby Elian című daluk például egy akkori aktuálpolitikai esetet énekel meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.