Lemez

Vörös ördögök

Manic Street Preachers: Know Your Enemy

Kritika

A kilencvenes évek végi posztbritpop időszak egyik legnépszerűbb szigetországi zenekara volt a Manic Street Preachers. A walesi csapat 1998-as, This Is My Truth Tell Me Yours című albuma másfél millió példányban fogyott, és szinte minden létező brit díjat bezsebelt.

James Dean Bradfield énekes-gitáros, Nicky Wire basszusgitáros-szövegíró és Sean Moore dobos triója fő fellépő lett Glastonburyben, 1999 szilveszterén az új évbe átnyúló Y2K-bulit tartott a cardiffi stadionban 57 ezer néző előtt, az új évet pedig a The Masses Against the Classes című kislemezzel indította, amely meg sem állt a lista első helyéig. A zenészek ezután hosszabb szünetet vettek ki, és mivel egy koncertet sem adtak aztán már 2000-ben, bőven volt idejük dalokat írni.

A maratoni sessionök végül mintegy 30 dalt eredményeztek, és a Manics tagjai szinte mindet ki akarták adni nagylemezen. Nagy kedvencük, a Guns N’ Roses-féle Use Your Illusion I-II nyomán két külön albumot szerettek volna: a csendesebb, introspektívebb számokat tartalmazó Door to the Rivert, illetve a zúzósabb vonalat képviselő Solidarityt, amelyet a lengyel mozgalom ihletett. Csakhogy a ki­adójuk nem lelkesedett az ötletért, de végül Bradfield beszélte rá két társát, hogy inkább egy hosszú lemezt jelentessenek meg. Végül, afféle kompromisszumjelleggel az első kislemez lett „dupla”: a So Why So Sad és a Found That Soul rendhagyó módon ugyanazon a napon, 2001. február 26-án került a boltokba. De sem ezek, sem a Know Your Enemy című album nem tudta megismételni az előző sikerét, aminek több oka is volt: kevesebb slágert tartalmazott, akadt rajta jó pár filler, de sokakat a Manics korábbi szövegeihez képest is balosabb világlátás idegenített el. Ráadásul a megjelenés előtt pár héttel Bradfieldék lettek a leg­első nyugati zenekar, amely fellépett Kubában; még Fiedel Castro is megnézte a koncertjüket, és kezet rázott velük. A Manics tagjai mindezt nagy megtiszteltetésnek gondolták akkor, de azóta igencsak megbánták a havannai kiruccanást. A Know Your Enemy szövegeire amúgy is jelentős mértékben hatott Kuba: a Baby Elian című daluk például egy akkori aktuálpolitikai esetet énekel meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.