Színház

Élet-halál pálinkaágyon

Kár, hogy anyádat nem hoztuk el

Kritika

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Pedig a szöveg eredete (és az iskolai énekkönyvekbe be nem került többi versszak) alapján ez szigorúan felnőtt tartalom: a Jancsika itt nem egy személyre, hanem egy testrészre utal, és a katonaság sem a honvédő szolgálatot jelenti. A népdalaink egy jelentős része ugyanis a szexről szól, hol virágnyelven (Bújj, bújj zöld ág; Elvesztettem zsebkendőmet; Boci, boci tarka), máskor mindent néven nevezve. Az előadás az utóbbi kategóriába tartozik.

A Bábszínház Ország Lili Stúdiója a megszokottól eltérő formanyelvű, merészebb, kísérleti jellegű produkciók játéktere. Gardenö Klaudia rendezése egy vásári bábelőadás hagyományos bábtechnikákkal, némi árnyjátékkal, élő zenével és néptánccal. Bátorsága nem csupán a tabut rázó és nagyrészt sikamlós témaválasztásban áll, és még csak nem is a bátorság a legnagyobb erénye.

A belépés utáni pálinkakínálás, a népzenészek és a néhány taktusnyi tánclépésre váltó, kurjongató játszók vásári hangulatot idéznek. Ezzel egy időben Juhos-Kiss Csenge eltúlzott színű és értelmezhetetlen hosszúságú rojtokkal kicifrázott női jelmezei, Fülöpp Réka sápadt zöld díszletelemei egy neonfényekkel megrajzolt, retinába égő tulipán képével az egészet az operettek világába tolják el, egy kicsit mindent idézőjelbe téve. Még jóformán el sem helyezkedünk, az előadás máris kikacsint ránk, és erre a cinkosságra szükség is van. Nem a trágárságok és az obszcén történetek miatt, de itt fültövön vágják a vallásos érzékenységet, az emelkedett magyarságtudatot és a férfibüszkeséget csakúgy, mint a női nem valós vagy éppen álságos tiszteletét. A vajdasági magyar népköltészetből citált történetekből például úgy tűnhetne, mintha kizárólag a nők bizgenytyűje viszketne folyamatosan. Az előadás többször is szellemesen reflektál saját politikai inkorrektségére (dramaturg: Gimesi Dóra), szexizmusára. Egy riherongy róka története után például egy nem kevésbé szexista kiszólással reagál: nem minden nő kurva, viszont minden férfit a farka irányít. Az alkotók egy eldobott agyú játékra hívnak, amelynek során ránevethetünk önmagunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.