Színház

Élet-halál pálinkaágyon

Kár, hogy anyádat nem hoztuk el

Kritika

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Pedig a szöveg eredete (és az iskolai énekkönyvekbe be nem került többi versszak) alapján ez szigorúan felnőtt tartalom: a Jancsika itt nem egy személyre, hanem egy testrészre utal, és a katonaság sem a honvédő szolgálatot jelenti. A népdalaink egy jelentős része ugyanis a szexről szól, hol virágnyelven (Bújj, bújj zöld ág; Elvesztettem zsebkendőmet; Boci, boci tarka), máskor mindent néven nevezve. Az előadás az utóbbi kategóriába tartozik.

A Bábszínház Ország Lili Stúdiója a megszokottól eltérő formanyelvű, merészebb, kísérleti jellegű produkciók játéktere. Gardenö Klaudia rendezése egy vásári bábelőadás hagyományos bábtechnikákkal, némi árnyjátékkal, élő zenével és néptánccal. Bátorsága nem csupán a tabut rázó és nagyrészt sikamlós témaválasztásban áll, és még csak nem is a bátorság a legnagyobb erénye.

A belépés utáni pálinkakínálás, a népzenészek és a néhány taktusnyi tánclépésre váltó, kurjongató játszók vásári hangulatot idéznek. Ezzel egy időben Juhos-Kiss Csenge eltúlzott színű és értelmezhetetlen hosszúságú rojtokkal kicifrázott női jelmezei, Fülöpp Réka sápadt zöld díszletelemei egy neonfényekkel megrajzolt, retinába égő tulipán képével az egészet az operettek világába tolják el, egy kicsit mindent idézőjelbe téve. Még jóformán el sem helyezkedünk, az előadás máris kikacsint ránk, és erre a cinkosságra szükség is van. Nem a trágárságok és az obszcén történetek miatt, de itt fültövön vágják a vallásos érzékenységet, az emelkedett magyarságtudatot és a férfibüszkeséget csakúgy, mint a női nem valós vagy éppen álságos tiszteletét. A vajdasági magyar népköltészetből citált történetekből például úgy tűnhetne, mintha kizárólag a nők bizgenytyűje viszketne folyamatosan. Az előadás többször is szellemesen reflektál saját politikai inkorrektségére (dramaturg: Gimesi Dóra), szexizmusára. Egy riherongy róka története után például egy nem kevésbé szexista kiszólással reagál: nem minden nő kurva, viszont minden férfit a farka irányít. Az alkotók egy eldobott agyú játékra hívnak, amelynek során ránevethetünk önmagunkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.