Könyv

Érc és élc

Várady Szabolcs: Válogatott versek; Alkalmi

Kritika

Nagy költő, csak alig van verse, tartja a közkeletű vélekedés Várady Szabolcsról. Erre az idén, a szerző 80. születésnapjának évében két kötettel is bővült az életmű. A két könyv (még mindig csak a költő ötödik és hatodik kötete) ráadásul nagyszerűen kiegészíti egymást.

A csaknem száz költeményt felvonultató Válogatott verseket maga Várady állította össze, szabad kézzel, nem ragaszkodva a megjelenések időrendjéhez. Közöl kilenc új verset is, a korábbiak egy részét pedig szövegváltoztatásokkal adja közre. A filológiai kérdéseknél érdekesebb, hogy mit kínál e roppant jelentős költészet e válogatott verseskötet révén a szélesebb olvasóközönségnek. Elsősorban persze rendkívül elegáns, bámulatos formakultúrájú, a magyar modern és posztmodern líra legjaván iskolázott és annak hagyományait egyenrangúan folytató verseket. Várady Szabolcsnak a jelek szerint Petri György volt a legfontosabb barátja és költőtársa, és bár az én és a nyelv válsága, illetve a történelem deprimáló hatalma nem olyan élesen jelenik meg nála, mint Petrinél, nagyon is áthatja költészetét, ezt az élőbeszédtől finoman elemelt, hétköznapi helyzetekből kiinduló, ugyanakkor a banalitásokon mindig felülemelkedő, ám mindenféle blöfftől, obskúrusságtól, nagyotmondástól tartózkodó, világos értelmű, tiszta lírát. A válogatáskötetből nem maradtak ki az ikonikus versek (Székek a Duna fölött, Te megjelensz-e?, P. Gy.), a kevésbé nagy ívű, tömörségükben kiváló kis nagy versek (Búcsú, Döntetlen) és a ritkán emlegetett, titkos nagy versek sem (mint az elmúlt évtizedek egyik legnagyszerűbb anyaverse, az Egy idegen vagy a gyönyörű Trezor). Üdvözlendő, hogy az erős Pilinszky-hatást termőre fordító korai szerelmes versek éppúgy helyet kaptak, mint a legutóbbi, 2019-es De mennyire kötet Beérkezett üzenetek című ciklusa, amely amolyan talált szövegként e-mailekből állítja össze a 2010-es év abszurd krónikáját – talán ez a Várady-líra két poétikai véglete. Köztük pedig ott sorakoznak a visszafogott, oldott énversek, a filozofikus-nyelvjátékos költemények, a meglepő álomversek vagy épp a költői formagyakorlatok.

Nagyszerű a kötet felépítése is, remek döntés, hogy a Mondd csak került az élére. E dalszerű, a megszólításból táplálkozó, visszatekintő vers csak úgy dúskál a felüdítő emlékekben, miközben számot vet az emlékezés ingatagságával, megbízhatatlanságával („Felötlik és elvillan, itt van és nincs”), és már csak ezért sem enged az édeskés nosztalgiának – mintegy a vers csúcspontján egy joviális élőbeszédszerű fordulattal újrakezdi az egészet („Na szóval, emlékszel-e a tujára?”). A vers szépen demonstrálja Várady egész költészetére jellemző hangoltságot, a múlt kisebb-nagyobb emlékeiben elmerülő, azoktól megihletett, ugyanakkor az emlékezés örömét és szépségét fanyar öniróniával ellenpontozó magatartást. És ha már emlékezés, nem maradhattak ki a kötetből azok a társasági versek sem, amelyek Várady költészetének meghatározó vonulatát alkotják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.