Film

Fagin elsápad

Steve McQueen: Blitz

Kritika

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

És akkor a konkrét adaptációkról (a Szép reményekből tavaly készült nagyszabású minisorozat, s az idén is akadt egy maroknyi feldolgozás) még nem is beszéltünk. Az angol Steve McQueen munkásságát sem nehéz összefüggésbe hozni az íróval: már első filmjének, az Éhségnek a középpontjában is az az emberi kitartás és tűrőképesség állt – mely tulajdonság a Twist Olivér és a Copperfield Dávid hőseit is mozgatta –, s eddigi legnagyobb sikerében, 12 év rabszolgaságban is visszatért mindez. A Blitzben azonban Dickens hatása olyan erősen érezhető, hogy valósággal kimossa mögüle az érzékeny látásmóddal és ugyan nem formabontó, de felismerhető stílussal bíró rendezőt, aki pedig saját forgatókönyvéből dolgozott.

Londonban járunk a II. világháború idején, mindenki a német bombázóktól retteg. Nincs elég óvóhely, ráadásul a nyakas rendőrök és biztonságiak még a metróalagutakat is lezárják. Rita (a remek Saoirse Ronan) leginkább gyermeke, a félvér George (Elliott Heffernan első filmszerepében több mint meggyőző) életét félti, ezért úgy dönt, hogy elküldi egy biztonságosabb helyre. Ebben a német Blitzkrieg után The Blitznek nevezett korszakban 1,25 millió embert evakuáltak a bombázott városokból, több mint felük gyerek volt. A film azonban a kezdő feliratokon kívül nem magyarázgat: nem tudjuk meg, hogy a vonatra tett kiskorúak hova mennek – csak az hangzik el többször, hogy biztonságba, jó kezek közé –, ahogy azt is csak sejteni lehet, hogy Rita a munkája miatt nem tart fiával. George megsértődik, úgy érzi, az anyja elhagyta őt, így az állomáson elrohan és még elköszönni sem hajlandó. A történet itt kettéválik: váltakozva követhetjük a Londonban maradó, bűntudat mardosta édesanyát és dickensi figuraként dickensi kalandokba keveredő gyermekét. A vonatból megszökve George előbb a saját lábára áll, majd egy Ife nevű alakban jólelkű apafigurára lel, aki segít neki eligazodni saját bőrszínével kapcsolatban is, máskor egy bűnbanda markába kerül, de túlél egy újabb, mindennél kegyetlenebb bombázást is. Ez a szál a sablonosabb, ám mégis erősebb, mint a másik, hiszen legalább akad kézzel fogható története. Ritának inkább csak jelenetek rövid foszlányai jutnak: beletekinthetünk egykori, grenadai származású párjához fűződő kapcsolatába, láthatjuk, hogyan énekel munkahelyét képviselve a rádióban, vagy hogyan áll önkéntesnek egy óvóhelyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.