Rádió

Népi hentelés

Magyar horror podcast

Kritika

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

Mindenesetre az tény, hogy hangzó horrorral mindeddig kevésbé lehetett a magyar (online és offline) éterben találkozni. Hogy hiányzott-e nekünk, az más kérdés. Homályos emlékeink között mintha felbukkannának a Rádiószínház aranykorából hangjátéknak feldolgozott kísértethistóriák, ám a valódi horror nem csupán az ijesztgetésről szól: erős zsáner, megvannak a maga feltételei, szabályai, elvárásrendszere, sőt szövevényes szubzsáner-leágazásai is. Emiatt nehéz valóban jó horrort csinálni: egyszerre kellene újat mutatni, miközben az adott eszközökből és elemekből építkezünk.

Hogy magyar horror létezik-e, az sem egyszerű kérdés, és nem csak hangjátéki vagy podcasti értelemben. Láttunk rá kísérleteket filmen, könyvben, képregényben, nagyon sok köszönet eddig nem volt bennük – gondoljunk pl. a Post Mortem hazai Oscar-jelölésére. A hangzó horror az eddigi legambiciózusabb vállalkozás a műfajban: egy tizenkét részes podcastsorozat Mácsai Pál és Für Anikó narrálásában, Nagy Borús Levente írói-rendezői irányításával. „A papi hivatással töltött négy évtizede alatt Ábel atya (Mácsai Pál) megszámlálhatatlan órán át hallgatta az esdekléseket az éjkői hívek apró-cseprő mulasztásairól… ám időnként egészen másfajta vallomások is elhangoztak a gyóntatófülke félhomályában. Vallomások, amelyek egy sötét, az egész világot fenyegető Entitás létezéséről tanúskodnak. Ezeket a konfessziókat Ábel atya jobbkeze, Ingrid (Für Anikó) segítségével igyekszik diktafonra venni, hogy együttes erővel megörökítsék őket az utókornak” – olvassuk a produkció ajánlójában. Szóval ez afféle papos-gyóntatós horror lesz, talán némi ördög­űzéssel spékelve. Hát jó, ezt végül is eléggé szeretjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.