Rádió

Népi hentelés

Magyar horror podcast

Kritika

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

Mindenesetre az tény, hogy hangzó horrorral mindeddig kevésbé lehetett a magyar (online és offline) éterben találkozni. Hogy hiányzott-e nekünk, az más kérdés. Homályos emlékeink között mintha felbukkannának a Rádiószínház aranykorából hangjátéknak feldolgozott kísértethistóriák, ám a valódi horror nem csupán az ijesztgetésről szól: erős zsáner, megvannak a maga feltételei, szabályai, elvárásrendszere, sőt szövevényes szubzsáner-leágazásai is. Emiatt nehéz valóban jó horrort csinálni: egyszerre kellene újat mutatni, miközben az adott eszközökből és elemekből építkezünk.

Hogy magyar horror létezik-e, az sem egyszerű kérdés, és nem csak hangjátéki vagy podcasti értelemben. Láttunk rá kísérleteket filmen, könyvben, képregényben, nagyon sok köszönet eddig nem volt bennük – gondoljunk pl. a Post Mortem hazai Oscar-jelölésére. A hangzó horror az eddigi legambiciózusabb vállalkozás a műfajban: egy tizenkét részes podcastsorozat Mácsai Pál és Für Anikó narrálásában, Nagy Borús Levente írói-rendezői irányításával. „A papi hivatással töltött négy évtizede alatt Ábel atya (Mácsai Pál) megszámlálhatatlan órán át hallgatta az esdekléseket az éjkői hívek apró-cseprő mulasztásairól… ám időnként egészen másfajta vallomások is elhangoztak a gyóntatófülke félhomályában. Vallomások, amelyek egy sötét, az egész világot fenyegető Entitás létezéséről tanúskodnak. Ezeket a konfessziókat Ábel atya jobbkeze, Ingrid (Für Anikó) segítségével igyekszik diktafonra venni, hogy együttes erővel megörökítsék őket az utókornak” – olvassuk a produkció ajánlójában. Szóval ez afféle papos-gyóntatós horror lesz, talán némi ördög­űzéssel spékelve. Hát jó, ezt végül is eléggé szeretjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.