Könyv

Realista karikatúrák

Hangulatjelentés

Kritika

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

A rövid, forma és hangnem tekintetében sokszínű szövegekben helyüket és az érvényesülés lehetőségeit kereső kamaszokról, kiegyensúlyozott és boldog életről álmodozó fiatal felnőttekről, meghasonlott, a hatalom által bedarált forradalmárokról olvashatunk, akiknek történetein keresztül saját szorongásainkra, küzdelmeinkre és kudarcainkra ismerhetünk.

Buktatókkal teli pálya ez. Nem mindegy például, hogy kiket próbál megszólítani egy ilyen válogatás. Egyes szövegek a társadalom széles rétegeit érintő kiszolgáltatottságról, az elnyomás hétköznapokba is beférkőző dinamikáiról, vagy éppen a befolyással rendelkezők végtelen arroganciájáról szólnak, mások a „kvótakérdés” egy-egy megosztó, radikálisan eltérő, jobb- és baloldali, konzervatív és liberális értelmezését tematizálják. A válogatás szerzői kivétel nélkül ráéreztek arra, hogy mikor érdemes más szemüvegén keresztül szemlélni bizonyos élethelyzeteket, és mikor kell következetesen kiállni személyes meggyőződések és értékválasztások mellett.

Már a könyv első novellája is arra törekszik, hogy az avatóünnepségek és a falunapok ízléstelenségeinek szórakoztató leírásain túl azt is bemutassa, hogy a két kistelepülést összekötő új útszakasz bizonyos értelemben valóban lehet Kulcs a nagyvilághoz. Czakó Zsófia írásához hasonlóan árnyalt szöveg Mécs Annáé is, amelynek formálódó világnézetű gimnazista elbeszélője egy szoborra akasztott maszk révén először szembesül azzal, miként lehet empátiával tekinteni egy olyan tiltakozó akcióra, amelyet egyébként zsigerből elutasítunk. Harag Anita Messenger-üzenetekben meséli el egy szétszakíthatatlannak gondolt barátság fokozatos leépülését, miközben az akadémiai világ és nagyvállalati struktúrák különbségeivel is számot vet. Rojik Tamás fiatal pályaelhagyó pedagógusának története igyekszik nem Kiragadott példák mentén beszélni a közoktatás rendszerszintű problémáiról, míg Luka Klára novellájában naplótöredékek révén követhetjük nyomon, ahogy egy formabontónak induló politikai mozgalom szervezői között kibontakozó párkapcsolatot teljesen átalakítanak a közéletet uraló szexista berögződések.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.