Könyv

Realista karikatúrák

Hangulatjelentés

Kritika

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

A rövid, forma és hangnem tekintetében sokszínű szövegekben helyüket és az érvényesülés lehetőségeit kereső kamaszokról, kiegyensúlyozott és boldog életről álmodozó fiatal felnőttekről, meghasonlott, a hatalom által bedarált forradalmárokról olvashatunk, akiknek történetein keresztül saját szorongásainkra, küzdelmeinkre és kudarcainkra ismerhetünk.

Buktatókkal teli pálya ez. Nem mindegy például, hogy kiket próbál megszólítani egy ilyen válogatás. Egyes szövegek a társadalom széles rétegeit érintő kiszolgáltatottságról, az elnyomás hétköznapokba is beférkőző dinamikáiról, vagy éppen a befolyással rendelkezők végtelen arroganciájáról szólnak, mások a „kvótakérdés” egy-egy megosztó, radikálisan eltérő, jobb- és baloldali, konzervatív és liberális értelmezését tematizálják. A válogatás szerzői kivétel nélkül ráéreztek arra, hogy mikor érdemes más szemüvegén keresztül szemlélni bizonyos élethelyzeteket, és mikor kell következetesen kiállni személyes meggyőződések és értékválasztások mellett.

Már a könyv első novellája is arra törekszik, hogy az avatóünnepségek és a falunapok ízléstelenségeinek szórakoztató leírásain túl azt is bemutassa, hogy a két kistelepülést összekötő új útszakasz bizonyos értelemben valóban lehet Kulcs a nagyvilághoz. Czakó Zsófia írásához hasonlóan árnyalt szöveg Mécs Annáé is, amelynek formálódó világnézetű gimnazista elbeszélője egy szoborra akasztott maszk révén először szembesül azzal, miként lehet empátiával tekinteni egy olyan tiltakozó akcióra, amelyet egyébként zsigerből elutasítunk. Harag Anita Messenger-üzenetekben meséli el egy szétszakíthatatlannak gondolt barátság fokozatos leépülését, miközben az akadémiai világ és nagyvállalati struktúrák különbségeivel is számot vet. Rojik Tamás fiatal pályaelhagyó pedagógusának története igyekszik nem Kiragadott példák mentén beszélni a közoktatás rendszerszintű problémáiról, míg Luka Klára novellájában naplótöredékek révén követhetjük nyomon, ahogy egy formabontónak induló politikai mozgalom szervezői között kibontakozó párkapcsolatot teljesen átalakítanak a közéletet uraló szexista berögződések.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.

Szétestek

Scholz kancellár vereséggel végződött bizalmi szavazása megnyitotta az utat a februári előrehozott választások felé. A szélsőséges pártok megerősödése miatt az új, várhatóan kereszténydemokrata kancellárnak mégis össze kell majd fognia az eddig kormányzó szociáldemokratákkal.

A békére még várni kell

Szűk két hét leforgása alatt az Észak-Szíriából induló iszlamista felkelők bevették Damaszkuszt. Az utolsó órákban orosz titkosszolgálati segítséggel Moszkvába menekült Bassár el-Aszad elnök a családjával együtt. Távozásával legalább fél évszázados történet ért véget – de még inkább az I. világháború után kialakított gyarmati rendszer egyik utolsó közel-keleti eleme változott meg – végérvényesen.