Hogy a figyelmet el ne vigye a közönség örök kategorizálási kedve, a ceremóniamester, azaz az este számait összekötő és természetesen a borkóstolást celebráló sommelier, a parafamellényes Fejérvári Gergő rögtön közli: kamraszínházi produkcióról lesz szó. Félelmetesen rossz felütés, és rossz szóviccekből később sem lesz hiány. Covidinka, mondja szintén Fejérvári az egyik boros menetnél, és a sokszor nagyon gyenge szólamait csak az menti meg, hogy figurája jól eltalált, és színpadi jelenléte kedves, oldott és természetes. Vagy nem is a saját figuráját hozza, az is csak kitalált szerep? Mert az előadás olyan, mint egy borvacsora konkrét ételek nélkül, ahol a számok a fogások. Ahogy az alkotópáros előadásain már megszokhattuk, a dramaturgia elsőre itt is lazának tűnik. Nincs egységes történet sem, mely vinné az előadást: maga a téma, illetve az élethelyzet a keret, ebbe helyezték el a jeleneteket. Mégis: a végére összeáll a sok különféle íz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
