Könyv

Utazók, nomádok

Olga Tokarczuk: Nyughatatlanok

  • Balogh Magdolna
  • 2021. szeptember 29.

Kritika

Különös, nehezen megfogható könyvnek tűnik Olga Tokarczuk magyarul most Hermann Péter nagyszerű fordításában megjelent kötete.

Erősen filozofikus, releváns kérdésekkel foglalkozó mű a Nyughatatlanok, olykor olyan lényeges felvetésekkel, amelyek csak rövid, publicisztikus gondolatfutamokban bukkannak fel. A szöveg gazdagon kibomló gondolatisága mögött egy kivételesen mozgékony, állandó figyelemre és a benyomások folyamatos feldolgozására kész elmével megvert/megáldott, minden iránt szüntelenül érdeklődő, érzékeny intellektussal bíró én áll.

A könyv mintegy száz, címmel ellátott fejezetében önéletrajzi reflexiók közé ékelve három hosszabb és néhány rövidebb elbeszélés, különböző filozófiai töredékek sorakoznak: a hibrid műfajú kötet szövegeit az utazás fenomenológiáját, lélektanát, egzisztenciális vonatkozásait felvillantó részletek kapcsolják össze, térben a globális és a lokális pólusai között mozogva, időben pedig a jelenben történtektől különböző történelmi korszakok (elsősorban a 17–18. század) alakjaihoz és eseményeihez fordulva. Az olykor kerek elbeszéléseket közlő, máskor rövidebb-hosszabb feljegyzéseket, gondolattöredékeket tartalmazó fejezetek a személyes és az egyetemes összefüggéseiben mutatják meg az utazás különböző kontextusait. A feltehetőleg ön­életrajzinak tekinthető énnek a szellemi önarcképe ez a kötet. E kép kontúrjait, árnyalatait és színeit térben és időben egyaránt nagy távokat átfogó, valóságos és metaforikus utazások során szerzett benyomások, az azokból leszűrt tapasztalatok anyaga adta. Emiatt is telitalálat az eredetitől jó érzékkel elrugaszkodó magyar cím: hiszen aligha kétséges, hogy az elbeszélő maga is a nyughatatlanok törzsének egyik prominens képviselője.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.