Erősen filozofikus, releváns kérdésekkel foglalkozó mű a Nyughatatlanok, olykor olyan lényeges felvetésekkel, amelyek csak rövid, publicisztikus gondolatfutamokban bukkannak fel. A szöveg gazdagon kibomló gondolatisága mögött egy kivételesen mozgékony, állandó figyelemre és a benyomások folyamatos feldolgozására kész elmével megvert/megáldott, minden iránt szüntelenül érdeklődő, érzékeny intellektussal bíró én áll.
A könyv mintegy száz, címmel ellátott fejezetében önéletrajzi reflexiók közé ékelve három hosszabb és néhány rövidebb elbeszélés, különböző filozófiai töredékek sorakoznak: a hibrid műfajú kötet szövegeit az utazás fenomenológiáját, lélektanát, egzisztenciális vonatkozásait felvillantó részletek kapcsolják össze, térben a globális és a lokális pólusai között mozogva, időben pedig a jelenben történtektől különböző történelmi korszakok (elsősorban a 17–18. század) alakjaihoz és eseményeihez fordulva. Az olykor kerek elbeszéléseket közlő, máskor rövidebb-hosszabb feljegyzéseket, gondolattöredékeket tartalmazó fejezetek a személyes és az egyetemes összefüggéseiben mutatják meg az utazás különböző kontextusait. A feltehetőleg önéletrajzinak tekinthető énnek a szellemi önarcképe ez a kötet. E kép kontúrjait, árnyalatait és színeit térben és időben egyaránt nagy távokat átfogó, valóságos és metaforikus utazások során szerzett benyomások, az azokból leszűrt tapasztalatok anyaga adta. Emiatt is telitalálat az eredetitől jó érzékkel elrugaszkodó magyar cím: hiszen aligha kétséges, hogy az elbeszélő maga is a nyughatatlanok törzsének egyik prominens képviselője.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
