Film

Ne zavarjanak, lázadok

Fabricius Gábor: Eltörölni Frankot

  • SzSz
  • 2021. október 20.

Kritika

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

A nyolcvanas évek elején járunk, abban a lángossal és Trabanttal szegélyezett évtizedben, amelyre egyes, a valósággal tiszteletteljes, ám szerfelett távoli kapcsolatot ápoló nyilatkozók, filmrendezők, celebveteránok szerint ma már legtöbben gejl nosztalgiával gondolnak vissza (nem). Mert aki viselkedett és nem nagyon mocorgott, annak akadt munka, lakás, Balaton – érvelnek szerintük sokan a mai napig a Kádár-korszak mellett (kevesen érvelnek így). S aki nem illeszkedett be tökéletesen a vidéki kockaházba, vagy a fővárosi panellakásba, az könnyen a legvidámabb barakkon kívül találta magát – hát, persze. Ilyen ember Frank is, aki véletlenül pont egy punkzenekarban énekelt akkoriban, de épp gondolkodhatott volna társadalmi kérdésekről, írhatott volna fiatalokat izgató novellákat, vagy tüzelhette volna korosztályát versben is – velük, azaz az írókkal, költőkkel, szabadgondolkodókkal egy sajkában ringatózik főhősünk a gulyáskommunizmusban, amely szegény ugyan már recseg-ropog, de a vége egyelőre nem látszik. Mesék a ködből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."