Film

Ne zavarjanak, lázadok

Fabricius Gábor: Eltörölni Frankot

  • SzSz
  • 2021.10.20 21:00

Kritika

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

A nyolcvanas évek elején járunk, abban a lángossal és Trabanttal szegélyezett évtizedben, amelyre egyes, a valósággal tiszteletteljes, ám szerfelett távoli kapcsolatot ápoló nyilatkozók, filmrendezők, celebveteránok szerint ma már legtöbben gejl nosztalgiával gondolnak vissza (nem). Mert aki viselkedett és nem nagyon mocorgott, annak akadt munka, lakás, Balaton – érvelnek szerintük sokan a mai napig a Kádár-korszak mellett (kevesen érvelnek így). S aki nem illeszkedett be tökéletesen a vidéki kockaházba, vagy a fővárosi panellakásba, az könnyen a legvidámabb barakkon kívül találta magát – hát, persze. Ilyen ember Frank is, aki véletlenül pont egy punkzenekarban énekelt akkoriban, de épp gondolkodhatott volna társadalmi kérdésekről, írhatott volna fiatalokat izgató novellákat, vagy tüzelhette volna korosztályát versben is – velük, azaz az írókkal, költőkkel, szabadgondolkodókkal egy sajkában ringatózik főhősünk a gulyáskommunizmusban, amely szegény ugyan már recseg-ropog, de a vége egyelőre nem látszik. Mesék a ködből.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk