Az író nem gondolta korábban, hogy a posztmodernbe hajló írásmódjával megírt történettel ekkora veszélynek teszi ki nem csak saját magát, de a családját és a fordítóit is. (A Sátáni versek magyar kiadása 2014-ben jelent meg.) A szerző évtizedekig bujkált, ám közben további regényeket jelentetett meg, és számos rangos nemzetközi irodalmi díjjal tüntették ki. Irodalmi celebbé vált, gyakran szerepelt a hírekben, a rejtőzködését titkosszolgálatok biztosították. Már-már szinte normális irodalmi és privát életvitelt folytathatott, amikor 2022-ben egy 22 éves fiatalember, aki nem olvasott egyetlen sort sem tőle, nyílt színen, egy könyves rendezvényen késsel támadt rá, s 27 másodperc alatt több mint tizenötször megsebesítette. Rushdie majdnem belehalt a sérüléseibe. Egyik szemére meg is vakult, de egy év elteltével többé-kevésbé felépült, s amint lehetett, munkához látott.
A Kés 2024 egyik legjobban várt publikációja lett. Hogyan viszonyul majd az írói én a magán énhez, képes-e Rushdie irodalmi szöveggé alakítani és (test)közelségből elénk tárni a megtámadtatás és a felépülés stációit? Hagyományos értelemben vett klasszikus alkotói munka során jön létre a mű, vagy a felépülés terápiás feldolgozása lesz? S az ominózus augusztusi események után milyen lehetőségei maradnak a gondolat szabadságát hirdető szerzőnek? A könyv határozott, egyértelmű válaszokat ad minderre.
A dokumentum-naplóregény narrátora a Joseph Antontól (Rushdie korábbi önéletrajzi regénye) eltérően egyes szám első személyben tárja elénk a történéseket, egyszerűen, sallangmentesen. Az írói én és a megsebzett magán én hol összeolvadnak, hol szétválnak, akárcsak Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójában. Estreházytól eltérően azonban Rushdie a túlélő győzedelmes bizonyosságával vág bele a történetbe: „2022. augusztus 12-én, egy napos péntek délelőtt háromnegyed tizenegykor New York állam északi részén késsel megtámadott és majdnem megölt egy fiatalember, épp miután kimentem a chautaquai amfiteátrum színpadára, hogy arról beszélgessünk, mennyire fontos az írók védelme.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
