Könyv

Huszonhét másodperc

Salman Rushdie: Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után

  • Pálos György
  • 2024. május 15.

Kritika

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

 Az író nem gondolta korábban, hogy a posztmodernbe hajló írásmódjával megírt történettel ekkora veszélynek teszi ki nem csak saját magát, de a családját és a fordítóit is. (A Sátáni versek magyar kiadása 2014-ben jelent meg.) A szerző évtizedekig bujkált, ám közben további regényeket jelentetett meg, és számos rangos nemzetközi irodalmi díjjal tüntették ki. Irodalmi celebbé vált, gyakran szerepelt a hírekben, a rejtőzködését titkosszolgálatok biztosították. Már-már szinte normális irodalmi és privát életvitelt folytathatott, amikor 2022-ben egy 22 éves fiatalember, aki nem olvasott egyetlen sort sem tőle, nyílt színen, egy könyves rendezvényen késsel támadt rá, s 27 másodperc alatt több mint tizenötször megsebesítette. Rushdie majdnem belehalt a sérüléseibe. Egyik szemére meg is vakult, de egy év elteltével többé-kevésbé felépült, s amint lehetett, munkához látott.

A Kés 2024 egyik legjobban várt publiká­ciója lett. Hogyan viszonyul majd az írói én a magán énhez, képes-e Rushdie irodalmi szöveggé alakítani és (test)közelségből elénk tárni a megtámadtatás és a felépülés stációit? Hagyományos értelemben vett klasszikus alkotói munka során jön létre a mű, vagy a felépülés terápiás feldolgozása lesz? S az ominózus augusztusi események után milyen lehetőségei maradnak a gondolat szabadságát hirdető szerzőnek? A könyv határozott, egyértelmű válaszokat ad minderre.

A dokumentum-naplóregény narrátora a Joseph Antontól (Rushdie korábbi önéletrajzi regénye) eltérően egyes szám első személyben tárja elénk a történéseket, egyszerűen, sallangmentesen. Az írói én és a megsebzett magán én hol összeolvadnak, hol szétválnak, akárcsak Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójában. Estreházytól eltérően azonban Rushdie a túlélő győzedelmes bizonyosságával vág bele a történetbe: „2022. augusztus 12-én, egy napos péntek délelőtt háromnegyed tizenegykor New York állam északi részén késsel megtámadott és majdnem megölt egy fiatalember, épp miután kimentem a chautaquai amfiteátrum színpadára, hogy arról beszélgessünk, mennyire fontos az írók védelme.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.