Könyv

Huszonhét másodperc

Salman Rushdie: Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után

  • Pálos György
  • 2024. május 15.

Kritika

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

 Az író nem gondolta korábban, hogy a posztmodernbe hajló írásmódjával megírt történettel ekkora veszélynek teszi ki nem csak saját magát, de a családját és a fordítóit is. (A Sátáni versek magyar kiadása 2014-ben jelent meg.) A szerző évtizedekig bujkált, ám közben további regényeket jelentetett meg, és számos rangos nemzetközi irodalmi díjjal tüntették ki. Irodalmi celebbé vált, gyakran szerepelt a hírekben, a rejtőzködését titkosszolgálatok biztosították. Már-már szinte normális irodalmi és privát életvitelt folytathatott, amikor 2022-ben egy 22 éves fiatalember, aki nem olvasott egyetlen sort sem tőle, nyílt színen, egy könyves rendezvényen késsel támadt rá, s 27 másodperc alatt több mint tizenötször megsebesítette. Rushdie majdnem belehalt a sérüléseibe. Egyik szemére meg is vakult, de egy év elteltével többé-kevésbé felépült, s amint lehetett, munkához látott.

A Kés 2024 egyik legjobban várt publiká­ciója lett. Hogyan viszonyul majd az írói én a magán énhez, képes-e Rushdie irodalmi szöveggé alakítani és (test)közelségből elénk tárni a megtámadtatás és a felépülés stációit? Hagyományos értelemben vett klasszikus alkotói munka során jön létre a mű, vagy a felépülés terápiás feldolgozása lesz? S az ominózus augusztusi események után milyen lehetőségei maradnak a gondolat szabadságát hirdető szerzőnek? A könyv határozott, egyértelmű válaszokat ad minderre.

A dokumentum-naplóregény narrátora a Joseph Antontól (Rushdie korábbi önéletrajzi regénye) eltérően egyes szám első személyben tárja elénk a történéseket, egyszerűen, sallangmentesen. Az írói én és a megsebzett magán én hol összeolvadnak, hol szétválnak, akárcsak Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójában. Estreházytól eltérően azonban Rushdie a túlélő győzedelmes bizonyosságával vág bele a történetbe: „2022. augusztus 12-én, egy napos péntek délelőtt háromnegyed tizenegykor New York állam északi részén késsel megtámadott és majdnem megölt egy fiatalember, épp miután kimentem a chautaquai amfiteátrum színpadára, hogy arról beszélgessünk, mennyire fontos az írók védelme.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.