Könyv

Huszonhét másodperc

Salman Rushdie: Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után

  • Pálos György
  • 2024. május 15.

Kritika

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

 Az író nem gondolta korábban, hogy a posztmodernbe hajló írásmódjával megírt történettel ekkora veszélynek teszi ki nem csak saját magát, de a családját és a fordítóit is. (A Sátáni versek magyar kiadása 2014-ben jelent meg.) A szerző évtizedekig bujkált, ám közben további regényeket jelentetett meg, és számos rangos nemzetközi irodalmi díjjal tüntették ki. Irodalmi celebbé vált, gyakran szerepelt a hírekben, a rejtőzködését titkosszolgálatok biztosították. Már-már szinte normális irodalmi és privát életvitelt folytathatott, amikor 2022-ben egy 22 éves fiatalember, aki nem olvasott egyetlen sort sem tőle, nyílt színen, egy könyves rendezvényen késsel támadt rá, s 27 másodperc alatt több mint tizenötször megsebesítette. Rushdie majdnem belehalt a sérüléseibe. Egyik szemére meg is vakult, de egy év elteltével többé-kevésbé felépült, s amint lehetett, munkához látott.

A Kés 2024 egyik legjobban várt publiká­ciója lett. Hogyan viszonyul majd az írói én a magán énhez, képes-e Rushdie irodalmi szöveggé alakítani és (test)közelségből elénk tárni a megtámadtatás és a felépülés stációit? Hagyományos értelemben vett klasszikus alkotói munka során jön létre a mű, vagy a felépülés terápiás feldolgozása lesz? S az ominózus augusztusi események után milyen lehetőségei maradnak a gondolat szabadságát hirdető szerzőnek? A könyv határozott, egyértelmű válaszokat ad minderre.

A dokumentum-naplóregény narrátora a Joseph Antontól (Rushdie korábbi önéletrajzi regénye) eltérően egyes szám első személyben tárja elénk a történéseket, egyszerűen, sallangmentesen. Az írói én és a megsebzett magán én hol összeolvadnak, hol szétválnak, akárcsak Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójában. Estreházytól eltérően azonban Rushdie a túlélő győzedelmes bizonyosságával vág bele a történetbe: „2022. augusztus 12-én, egy napos péntek délelőtt háromnegyed tizenegykor New York állam északi részén késsel megtámadott és majdnem megölt egy fiatalember, épp miután kimentem a chautaquai amfiteátrum színpadára, hogy arról beszélgessünk, mennyire fontos az írók védelme.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."